- Igenis főnöknő! - mi mást mondhattam volna? Szigorúan nézett a zöld szemeivel. A tekintete mindig megbabonázott.
- Sietnünk kell, fél óra és itt vannak a szerződésért!
- Én igyekszem...
- De nem eléggé! - kaptam morcos választ.
- Már mindent előkészítettem.
- Akkor jó!
- Nem kell izgulni, minden simán megy majd! - nyugtattam.
- Ajánlom is, mert ha nem, akkor véged! - emelte fel az ujját.
- De most is csak beszélgetünk, ahelyett, hogy csinálnánk! - vágtam vissza.
Fenyegetőn hunyorított, de nem ijesztett meg. Felsóhajtva dőltem hátra a székben, ő pedig rám hajolt, hogy folytassa a szopást.