Este volt, a mellékutcában senki nem járt. A délutáni műszak után jó, ha éjfél előtt hazaért a szőkeség. A ház súlyos kapuját csak nehezen tudta kinyitni, ami hatalmas csattanással csukódott be mögötte. A kulcscsomó zörgését a régi épület folyosójának falai visszhangozták. Magassarkú cipője sietve kopogott a lépcső felé: már csak két emeletet kell kibírnia benne és végre megszabadulhat tőle, kinyújtóztathatja elfáradt lábujjait. Gondolatban már elnyújtózott az ágyban, élvezve a pihenés perceit.

Ahogy a lábát az első lépcsőfokra tette, egy kéz megragadta hátulról, befogta a száját és a falnak nyomta. Nem bírt hátranézni, az ijedtségtől megmerevedett.

- Ne fordulj meg! - sziszegte egy hang.

A támadó felemelte a könnyű szoknyát, majd lerángatta alóla a falatnyi bugyit. Megragadta a nő csípőjét, hátravonta és feljebb húzta, hogy kényelmesen az öléhez férhessen. Benyúlt a combok közé, céltudatosan csípett rá a rejtőzködő csiklóra. Pár mozdulat után a tenyere nedvesen siklott a bejáraton.

- Élvezed mi? - súgta a nő fülébe, aki nem reagált a kérdésre. Ez feldühítette a férfit, mert rászólt: - Bólints!

A szőkeség érezte, hogy semmit sem tehet ilyen erős akarat ellen, engedelmesen bólogatni kezdett.

- Helyes! - szólt a hang. A következő pillanatban a támadó tövig mártotta a nőben a férfiasságát, magához szorítva a meztelen csípőt. A lépcsőházban visszhangzottak a mozdulatok, de ilyen későn senki sem járt arra, hogy a szorult helyzetéből megmentse az áldozatot.

Nem kellett sok idő és mozdulat, a szöszi teste megrázkódott. Ezt nem hagyta szó nélkül a titokzatos idegen:

- Élvezz csak! Boldog születésnapot, ribanc! - sziszegte a hang, majd pár lökés után elengedte a nőt.

A szőkeség megfordult és időben elkapta a támadója csuklóját. Teljes erejéből magához rántotta, hogy a férfi szemébe nézhessen:

- Egész jó volt! Azért a végén az a ribancozás kissé erős volt, nem, szívem?