Ujjaim egyre vadabban mozognak, tudom, hogy ráérek, de mindennél elsöprőbb ez az érzés... Máris akarom azonnal, mert lassan tovább kell gurulni! Másik kezem határozott mozdulatokkal segítségemre siet, bújnak be puncimba, miközben csiklómat morzsolgatom. Fenekem kicsit kiemelve simogatom saját bensőmet, és szinte máris érzem: testem közel jár a remegéshez... Szemem behunyom kicsit, miközben máris remeg testem, ujjaim még intenzívebben morzsolják csiklóm. Halkan fel is sikítok, hisz hallani úgysem hall senki.
Épp jókor nyitom ki szemem, miközben lassan csitul testemben a remegés. Jobb kezem a sebességváltón, amely alakja még jobban felkorbácsolja képzeletem, de indulok. A kormányt alig érintem, miközben másik ujjam ki sem veszem magamból...
De az érzés, hogy valaki figyel csak nem múlik, miközben előrébb gurulok. Jobban körbekémlelek és... Te jó ég! A mellettem lévő kocsiban egy hihetetlen jóképű pasi ül valami cetlit szorongatva az ablakhoz. Végigpillantva arcán, rájövök, mit is láthatott az elmúlt percekben...