Végre összeszedem minden bátorságom, megszólítom óvatosan, ő meg pincérnőnek néz. És úgy látom, az asztaltársaságának sem tűnik fel, hogy egy fekete alapon, fehér nonfiguratív mitás bukósisak van a kezemben, és egyáltalán nem pincérruhában vagyok.... Remek kezdet...

Picit elbizonytalanodom és még egyszer megkérdezem.

-Zavarhatom? - Erre már csak megfordulsz.

Rám nézel, és nagyon meglepődsz. Nem rám számítottál. Tüzetesen végignézel, és az asztalnál ülők is. Többen összesúgnak, összemosolyognak. Egyedül te maradsz komoly... vagy inkább komor. Ezt még nem tudtam eldönteni.

Szólalj már meg! - Rimánkodom magamban.