Kiérünk... még én sem tudom, mit akarok, de te nagyon nagyszájú vagy még akkor is, amikor már nincsenek ott a haverjaid. Mi legyen, mi legyen... gondolkodom magamban. De, mire valamire is jutnék, te megcsókolsz... Erősen, durván. Az ilyet nem szeretem. Megpróbállak ellökni, de te annál erősebben csókolsz.

Nem tudok mit kitalálni hirtelen, a cipődre lépek... erre elengedsz.
- Szóval makrancos vagy mi? - kérded. De én nem válaszolok, de a szemem szikrákat szór.
- Csak, hogy megérts egy-két dolgot... - mondom és elindulok a ház melletti sikátoros részhez...

Te kíváncsian követsz. Amint befordulunk, meglátod azt, amit mutatni akartam.
- EZ az enyém.... - mondom halkan, neked meg eláll a szavad attól, amit látsz. Gyönyörű a motor, ami ott áll, és te ledöbbensz, hogy az az enyém... Ez picit megzavar... de hamar úrrá leszel magadon.