Remek, mindját kilenc óra és jön a delikvens. Remélem, egy jó pasi jön, nem úgy, mint múlkor. Na, majd meglátom.

Ekkor halkan, de határozottan kopognak az ajtón.
- Tessék! - szólok ki. Rendezgetem az ecseteket, festékeket. Csak egy pillanatra nézek fel, aztán már nem is tudom rólad levenni a szemem. Hohó! Arról nem volt szó, hogy egy félistent érkezik...
- Üdv! Dave vagyok. Az akt képhez... - Kezded, de közbeszólok.
- Igen, jó helyen jársz. A vizsgamunkámhoz keresek modellt. És örülök, hogy te jöttél... - mondom zavaromban.

Te lépsz előre egyet és nyújtod a kezed udvariasan. Kezet fogunk, én meg nem bírom levenni rólad a szemem. Pedig kéne, nagyon kéne, mert ezt már te is észre fogod venni... Ami nem is baj, mert most több órán keresztül csak téged foglak nézni.
- Yvett vagyok. - mosolygok vissza rád.
- Hova tehetem a táskámat? - kérdezed.
- Ahova csak akarod... - mutatok egy széles mozdulattal körbe az igencsak tágas műteremben. - Van hely bőven. - teszem még hozzá.

Jó napom lesz ma, úgy érzem. És, ha minden jól megy, egy gyönyörű pasiról fogok aktot rajzolni...