- Nem, nem, nem! Hányszor mondjam, hogy nagyobb átéléssel? Komolyan mondom, hogy lehet ilyen fahangon olvasni, hogy "Jaj, hogy meghalnék én teérted"?! Komolyan mondom, egy másik bolygóról jöttél ide, vagy még sosem éreztél semmi ilyesmit? Hát hány darabban játszottál már?
- Voltam párban... például a...
- Nem érdekel, olvasd fel mégegyszer!
Méltatlankodó hangom betölti a színházat. Most vannak a meghallgatás utáni első próbák és ez a lány tudna valamit, csak vagy nincs formában, vagy valami baja van. De a nézőnek nem szabad ezt látnia. Őt nem érdekli, mi hol fáj. Csak a beleérzés, hogy azonosulni tudjon. De így...
- Mit csináljak veled? De most komolyan! Tudod mit, most hagyjuk ezt a szöveget, és mesélj. Meséld el, milyen volt a barátoddal, amikor olyan nagyon szerelmes voltál belé. Vagy még mindig az vagy? Na halljam! Igen, itt mindenki előtt. Tessék.
- Hát... a magánéletem már hadd ne adjam ki. - kezdesz kicsit méltatlankodni.
- Márpedig ha nem akarod kiadni, miért hozod be magaddal? Vagy hagyd otthon, vagy meséld el. Halljuk!