Nem csókol meg.... Állapítom meg nagy nehezen, mert az agyam még nem fog jól. Aztán újra az ő hangját hallom.
- Na látod, így kell nézni. Így nézz majd akkor is, amikor itt megcsókolnak majd, ne felejtsd el ezt a pillanatot... - Ennyit fogok fel belőle, és aztán azt, hogy menjek a helyemre és jöhet a monológom.
- Oh, te gaz, alávaló, senkiházi! Tudtam én, hogy megcsalsz, te áruló! Minden ízemben éreztem, és lám, nem hiába, az élet megmutatja igaz valód! Oh, hogy én hogy gyűlöllek! - vetem hátam a fának, majd nem bírva a kíváncsiságommal, tovább nézem a párocskát. - De, legyen hát, ha így akarod. Én sem leszek jó már többé. Ég a tűz a lelkemben, harag gyúl a szememben, és minden eszközt megragadok, hogy bosszut álljak rajtad. Nem úszod ezt már meg... Oly sokat elnéztem neked, de ez az utolsó csepp a pohárban!!... - mondom teljesen átérezve minden szót.
Elsőre meg sem hallom, hogy mit mond a rendező!
- Na, így kell ezt mondani....