Na, legalább valaki elégedett. A rendezőm felugrik, és így adja tovább az instrukciókat. Kezdhetjük előlről.
- Nagyon jó, viszont akkor most megint, de a csókkal a végén, köszönöm! - úgy látom, hogy már a csók is menne, hát akkor miért ne? - Lássuk ismét a leüléstől.
Egy enyhe fintor fut át az arcomon, mikor a csókjelentre gondolok. Valaki más jut az eszembe, de elhessegetem a gondolatot és a jelenetre koncentrálok.
Mondom a szöveget, és ahogy egyre közelebb kerülünk a csókjelenethez, én egyre idegesebb leszek. Bár, magam sem értem, hogy miért?... Aztán, végre elcsattan a csók. Én teljesen beleélem magam.... és .... a rendezőt képzelem oda a partnerem helyett.... Jesszus! Gyullad ki a lámpa az agyamban! Hova nem gondolok? ...
És ekkor újra a rendező hangja. Jesszus, ugye nem hallatszottak ki a gondolataim?!- fut át az agyamon.
- Hát ez meg mi a fene volt? Ezt hívjátok ti csóknak???