Boldogan és kipihenten ébredek. Amint kinyitom a szemem, máris örülök, hogy ma végre szombat van, nem kell munkába menni és vége a nagy hajtásnak. Már előre elterveztem, hogy mit fogok csinálni és örömmel állapítom meg, hogy az idő is velem tart. Kint már ragyog a nap. Egy kis napozásra van szükségem, arra, hogy testem feltöltsem meleggel és energiával. Egyedül nem akarok kimenni a strandra, mert akkor nem lenne nyugtom. Állandóan odajönne valaki egy béna szöveggel és fel akarna csípni, mint ahogy legutóbb is történt. Elrontották a napom, egyebet sem csináltam, csak hessegettem el a tolakodókat. Ezért ma úgy döntöttem, hogy inkább az erkélyen napozom, csendben, nyugalomban. Itt legalább tudok pihenni. Szerencsére téglafal övezi az erkélyt, és az egyedüli, aki beláthat az Roland, a szomszéd srác, aki szombaton dolgozik, tehát még ő sem zavarhat meg.

Egy könnyed szombat délelőtt kifeküdni a napfényre és élvezni a simogató napsugarakat - sokan így szeretnénk feltöltődni. De ha az ilyen pihenést megzavarják, annak ritkán örülünk ennyire...