Felébredek. Kipattan a szemem, és a szokásos játékot játszom. Megpróbálom kitalálni hány óra lehet. Fülelek, kint még nagy a csend. Gyenge fény az ablakon. Még korán van. Az órára nézek. 5:12 Na igen, még van fél órám a felkelésig. Mellettem feleségem szuszog, a másik szobákból a két gyerek álmának hangjai szűrődnek át. Csendben fekszem, ébredezek, gondolkozok.
Összességében nem lehet okom panaszra. Szép, viszonylag nagy sorházi lakás, balatoni nyaraló, csinos feleség, két szép gyerek, stabil munkahely. Mi vagyunk az álompár a barátaink szerint. Egy dolgot nem látnak, bár erről mindenki hallgatni szokott. Az ágyban eléggé mások az igényeink a feleségemmel. Neki elég 10-12 naponta a szex, nekem szinte minden nap lenne kedvem hozzá. Ahogy mondani szokták, nem mindegy, hogy „hetente kettő-három”, vagy „két-három hetente”. Ha sűrűbben akarom, akkor elviseli, hagyja magát, de én már nagyon unom, hogy rendszeresen „megerőszakolom”. Próbáltam beszélni vele erről, de nem veszi az adásomat.
Eddig csak egyszer csaltam meg, évekkel ezelőtt egy kolléganőmmel volt egy pár hetes viharos szex-kapcsolat, aztán váratlanul felmondott és nem találkoztunk többé. Utána még jobban hiányzott a rendszeres kielégülés, de mostanra már halványult ez az emlék.
Annyira talán még sem, mert észreveszem, hogy dákóm meredten ágaskodik. Néhányszor végigsimítok rajta, nagyon hiányzik már egy finom női kéz, egy forró száj érintése. Több mint egy hét telt el az utolsó együttlétünk óta, és ez megteszi hatását. Kőkemény vagyok, az első cseppek is megjelennek, legszívesebben felkelteném a feleségem, de tudom, hogy kifejezetten utálja a reggeli szexet, és ez annyira látszik is rajta ilyenkor, hogy sokszor még a kedvem is elmegy a szeretkezéstől.
Hallgatózok, az utca zajai élénkülni kezdenek. A szomszédban csend van. Amióta elköltöztek a mellettünk lévő lakásból, nem hallatszik át semmi. De talán most változás lesz. Este mondta a feleségem, hogy ma új lakók költöznek. Ő tartja a kapcsolatot a régi tulajdonosokkal, kiveszi a postát, ilyesmi, de tegnap szóltak, hogy a továbbiakban nem lesz rá szükség, mert ma elfoglalják a szomszéd lakást. Kíváncsi vagyok, kik jönnek. Itt jó a közösség, ismerjük egymást, remélem ők is beilleszkednek.
Lassan felkelek, borotválkozás, reggeli, közben a család is ébred, kávé a feleségemnek, uzsonna a gyerekeknek, egy-egy puszi, aztán indulok. Az utcasarkon szembejön egy ismeretlen autó (csendes kis utca a miénk, ismerjük egymás autóját, azért is tűnik fel). Mögötte egy dobozos teherautó döcög, lassan jönnek, mintha a címet keresnék. Az ismeretlen Mazdát egy kopaszodó pasi vezeti, mellette egy csinos, barna hajú nő, egy pillanatra összevillan a szemünk, ahogy elhajtok mellettük. Költöztetőcég emblémája a teherautón. „Talán ők az új szomszédok” – villan belém, aztán elkap a reggeli forgalom.
A folytatás természetesen a weboldalunkon olvasható el.
