Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Sukitore blog

Másfél év múlva

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2016. június 21. Sukitore

Ma alaposan elgondolkodtam a Sukitore jövőjét illetően. Lehet, hogy sokaknak szomorú eredményre jutottam, de úgy gondolom most, hogy ez a realitás: nincs igény egy ilyen oldalra, vagy ismét sikerült egy utópisztikus ötletet megvalósítanom, ami még nem érett meg a befogadásra.

De akkor kezdjem a hírrel, majd az indoklással: úgy gondolom, hogy a Sukitore tizedik születésnapja után lezárom az oldalt, nem lesz több írás ezután, regisztrálni sem lehet majd. A Könyvtár megmarad az elkészült történetekkel, amelyeket viszont az írók nem fejeztek be, azok sajnos félkész állapotukban lesznek lezárva. Tehát az oldal csak olvasható lesz, az eddigi sztorik kint maradnak. Egyelőre ez a biztos, ha...

Akkor jöhet az indoklás, magyarázat, a mosakodás - kinek, mi szimpatikus. Csak leírom, mit gondolok, aztán lehet vitatkozni. Főleg az elmúlt közel nyolc év fényében. Kezdem először a tényekkel, aztán jöhetnek a gondolatok, elmélkedések.

Nyolc év alatt sok olyan módon próbáltam a sukit népszerűsíteni, ami a marketingesek örömére válna. Lássuk:

  • a social media legtöbb területén ott vagyok, elsősorban a Facebook, másodsorban a Twitter. Instagramra nem mentem fel, lévén itt történetek vannak, nem képek, plusz az Insta ugyanúgy cenzúrázott, mint a Facebook. A Facebookon két csoportunk is van: külön a szextörténeteknek és külön a szexhíreknek. A két oldal két külön témára készült: a történetek oldal a suki rajongói oldala, a szexhírek oldal pedig szemezget a szexszel kapcsolatos információk közül - minden szexhír egy helyen. Miután a Facebook szigorított a szexualitást érintő szabályokon (nem csak képet, de már direkt szexuális tartalmú szöveget is tilos megosztani), így a rajongói oldalon már csak információk kerülnek ki, idézetek is ritkán. A szexuális tartalom miatt sem könyvet, sem posztot, sem az oldalt nem hirdethet(t)em - pénzért sem. Próbáltam: a Facebook első kanyarban kiköpte, hogy ezt tilos. Hirdetés nélkül a rajongók csak épp, hogy ránk találnak, és míg egy erotikus képeket tartalmazó rajongói oldalt több ezren követnek, minket alig 600-1100-an (a két oldalé eltérő). Tehetnék fel én is (persze jogvédett?) képeket, hogy növeljem a rajongók számát, de ez lenne a megoldás? Így többen olvasnának minket? Vagy ismertebb lenne a Sukitore brand (x+1 képes oldalként)?
  • nyitottam ezt a blogot, ahol rövidebb részletek, képregények jelentek meg, hogy a képek és a rövid szöveg se legyen akadály - újabb célcsoportot találjak meg. Oké, nem vittem túlzásba, bár a kirakott tartalom sem vonzott sok látogatót vagy visszajelzést.
  • kiadtam négy suki könyvet a jobb történetekkel: két válogatást és két egyedi történetet. A második könyv 13 történetet tartalmaz, ráadásul ingyen letölthető a suki weboldaláról. Érdeklődés, visszajelzés szintén nem sok volt.
  • volt korábban Disqus kommentelési lehetőség a suki weboldalán, ahová álnéven is engedélyezve volt a beírás - senki nem élt vele.
  • letisztítottam a weboldalt, elkészült a Könyvtár, ahol a lezárt történetek regisztrálás nélkül olvashatók. A legtöbb történetet maximum ha 10 ember olvasta.
  • beregisztráltam az ismertebb társkeresőkre, fórumokra Sukitore néven is, hogy a szexuális tartalmú témákban ezzel a névvel szóljak hozzá, hogy a brand ismertebb legyen. Nem növelte meg a látogatottságot. Ugyanezzel a névvel kerestem írókat is, akik közül páran belekezdtek a történetírásba, bár a befejezés nem mindig volt kiszámítható.
  • linkgyűjtő helyekre anno kitettem a suki oldalát, ezek közül a szex.kapu.hu oldalon a legnépszerűbb.
  • (erotikus és warez)fórumokban is megosztottam történeteket (ezekből készült el később a második könyv), visszajelzés szinte semmi, talán egy bejegyzés volt, hogy tetszik valakinek.
  • a Sukitore oldalra jelenleg átlagosan 90-100 fő látogat napi szinten, 70-80%-kuk direktben jön, a maradék látogató más oldalról (például az előbb említett szex.kapu.hu címről) jön. Itt most elmosolyodom, mert Google-ről senki nem jön, pedig második oldalasok vagyunk az erősebb kulcsszavakra (erotikus történetek és szextörténetek). Tehát már elértük azt, hogy direktben keresik a suki weboldalát.

Hirtelen ennyi. Természetesen az írók keresése során többféle weboldalon felbukkantunk, mégsem volt hatása. Mivel anyagilag hirdetni nem tudok erotikus lapokban, erotikus bannerre meg csak a vakmerők és vírusokat keresők kattintanak rá, így a közösségi terjeszkedésben és a Sukitore név minél több helyre való eljuttatásában vittem a zászlót. De falakba ütköztem. Úgyhogy jöhetnek az elmélkedések!

box1.jpg

Az egyik gond az volt, hogy bár nekem is van vagy 350 körüli ismerős táborom, mégis szinte egyikük sem merte felvállalni azt, hogy bármelyik sukis oldalt lájkolják vagy kiálljanak mellette. Mert "meglátják az ismerősök, akkor mi lesz?" vagy "álláskeresésnél nem jönne ki jól". Hiába lehet elrejteni, nem merték felvállalni. Igaz: a sukis sztorikat eleve álnéven írjuk, így senki nem szeretné az írók közül névvel felvállalni a fantáziáját, hiszen megtalálnák a perverzek vagy utálkozók. Érthető. Ebből a pontból kétfelé ágazhatna le a gondolatmenet: egyrészt úgy gondolom, hogy minőségi sztorik készültek nálunk. Másrészt a Szürke trilógiát hány nő vállalta fel és büszkén mutogatta, olvasta (mint egy feminista zászlót, hogy: "na, ez most tuti és szabad, és..."), mégsem lett baja. Tehát amit kevesen olvasnak az ciki és szégyellnivaló, amit meg sokan, az már menő? Ez lenne a minőség mércéje?

Azon is elgondolkodtam, hogy ha angolul vagy angol nyelvterületen írtuk volna ezeket a történeteket, vajon mennyire lennénk ismertek? (Voltak ilyen terveim, de erről később.) Mert a magyar piac szűk, itt egy ember 2-3 kapcsolaton keresztül már-már rokon vagy ismerős. Mindenki mindenkinek a cimborája, mint egy kis faluban. Ismeretlenül is. Valahogy az ismerősük által készítette oldal és az ottani történetek olyan kínosak nekik. Mert ismerik az írót vagy az oldal gazdáját (engem). Komolyan. Valakik úgy is vették, hogy nekik ezt kínos lenne elolvasni, mert olyan, mintha a magánéletembe és vágyaimba néznének bele, amit ők nem akarnak. Ennyire nem akartak megismerni. Persze ha nem tudnák, hogy én írtam a történetet, az más kérdés! Úgy már érdekes lenne. Vicc. Miért kínos ez? Miért érzik azt, hogy akkor már intim szférába léptek? Bár ez utóbbi kérdésnek ellentmondhat az a tény, hogy aki sukizik az csak önmagát tudja leírni, a vágyait, mert hiába a más szerep, a saját reakciókból nem tud kibújni. Ez szabadítja fel az írókat, nyitja ki az embereket: meg tudja fogalmazni mit is akar, mi kell neki.

Az ismerősi kapcsolatokon tehát egyszerűen képtelenség átlépni, mert ha eleve nem vállalják fel az ismeretséget, ha a sukizásról van szó, akkor hogyan is lehet terjeszkedni, vinni a hírünket a világban? Ezen több éve agyalok: hiszen hirdetni nem tudok, ismerősökön át nem megy, angol oldalt meg technikailag tudnék indítani, de az angol tudásom nincs meg, hogy elindítsam a sztorikat és/vagy írótársnőre leljek. Akkor hogyan? Új utakat kerestem.

tkteszt.png

Jött egy újabb löket: a Facebook zárt csoportjai: könyvolvasósok, erotikus csoportok. Az előbbivel az a gond, hogy ott csak rövid ideig lehet fennmaradni, mert szinte minden órában és percben újabb könyvek kerülnek megtárgyalásra, szinte úgy olvasnak ott a tagok, mint más cseréli az alsóneműt. Az erotikus csoportokból viszont kevés olyan van, ahol magas a taglétszám. Ahol meg így van, ott is az a téma, hogy "vastag vagy hosszabb farok a jobb?", netán: "volt már valaki szendvicsben?" és hasonlók. Ezekre a kérdésekre szinte mindig van aktivitás, a történetrészletekre pedig alig 1-2 lájk jött, komment szinte semmi.

Végül egy igazán szókimondó könyvkritikusnak is elküldtem a második könyvünket véleményezésre. Kritika helyett egy diszkrét "köszönöm, de nem mondok véleményt" lett a bejegyzésből, ami azért leírja a suki alapjait (köszönjük!), de valódi kritikát nem mert/akart megfogalmazni az illető. Mintha tabu vagy kínos lenne a téma és a sukizás.

amberlightartwork-suki8-2a_4-3-text_900.jpg

No eljutottam a végéig. Itt tartok most. A fentiek és az elmúlt nyolc év kudarcai után úgy gondolom, hogy a jelenlegi társadalom inkább a kétbites kérdésekre, a csöcsös képekre van ráállva, nem holmi regényekre, írásra vagy olvasásra. Még mindig ciki a szex, mint téma, amiről úgy kellene beszélni, mint bármi másról. Amelyik nő beszél(ne), azt a kiéhezett kanok máris megszállják privátban (azt hiszik, hogy a nő azért beszél szexről, mert kell neki és majd ők megadják ezt). Ha férfi beszél a szexről, egyből azt hiszik: puncira vágyik és azért ír ilyenről, emiatt a nők kommentelni sem mernek, mert egyből az előző mondat lép életbe. Igen, itt tartunk most.

Tehát adok magunknak másfél évet. Ötletekből és energiából kezdek kimerülni, mecénásom, szponzorom sincs, úgy érzem, elértem a határokat. Amíg a közönség nem tudja hová tenni a sukizást, nem reagálnak, nem viszik szélesebb körben a hírünket, tényleg szélmalomharcnak érzem, felesleges energiapazarlásnak. Ha a következő másfél év alatt is ugyanez a tendencia megy tovább, akkor a tizedik születésnap után, 2018-ban tényleg abbahagyom és az oldal hibernációba megy: nem írok több sukis történetet és más sem. Nem fogok, fogunk gyöngyöt szórni.

A bejegyzés trackback címe:

https://sukitore.blog.hu/api/trackback/id/tr178829994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.