- Jobbra fordulj, azt mondta a GPS...! - intett a telefonnal a fiú az anyósülésen.
- Jól van, fordulok, de így nem tudok koncentrálni! - forgatta a lány a szemeit.
- Pedig nincs más dolgod, mint az utat nézd. Majd én irányítok itt melletted.
- Akkor irányíts, de időben szólj!
- Rendben, csak nem szeretném, ha eltévednénk. De azért jól csinálom, nem?
- Ahhhh... Persze, csak azt kérem, időben szólj. Ennyi, nem több!
- Ígérem, szólni fogok! De jobb lenne, ha te is...
- A végén még nekimegyünk valaminek. Figyelnem kell!
- Akkor szólsz?
- Persze, de hagyj egy kicsit, mert nem látok ettől a baromtól előttünk! Mit ácsorog? - fújt egyet a lány a kormány mögül.
- Állj le szívem, nyugi! Csak lazíts! Kár idegeskedni! Addig is jobb lesz neked!
- Igen, igazad van édesem! Sokkal jobb! Igen. De ha így megy tovább, akkor felrobbanok!
- Ha így folytatod, én is!
- Tudod mit? Pihenjünk egy kicsit, aztán meglátjuk! - mosolygott a fiú és abbahagyta a csikló masszírozását. Erre a lány engedett a srác farkának szorításán. Mindketten felsóhajtottak. Ez közel volt!