- Nagyon finomat főztél édesem! - hajolt oda Peter a párjához, Ginához, aki a jobbján ült. Elcsattant egy puszi a szájra dicséretképpen.
- Tényleg nagyon finom! És ez még csak az első fogás? Mi jöhet ezután? - csodálkozott George, aki az asztal másik végében ült. Párja, Sandra a házigazda Peterrel szemben foglalt helyet. Így ülték körbe a vacsorát, az asztal tele volt finomságokkal.
- Gina, tényleg kitettél magadért! - csettintett Sandra, miközben a saláta után nyúlt.
- Ó, csak a vendégek keedvéért! - pironkodott a háziasszony, utalva a fiatal párra.
- Máskor nem így szoktál főzni? - lepődött meg George.
- Ó, dehogynem! - legyintett Peter, majd Sandra szemébe nézett és elhallgatott.
- No mi az? - érdeklődött a lány, látva a fiú szótlanságát. Az csak harapott egyet a villára feltűzött húsból és megrázta a fejét falatozás közben:
- Semmi.
- Akkor jó - vonta meg a vállát Sandra és megnézte a balján mosolygó Ginát. Boldog volt. Jobb felé fordult, megfogta a barátja csuklóját és szeretettel figyelte, amint az jóízűn falatozik. "Milyen harmónia van most!" - villant át a fején.
Pár perc múlva, néhány falat után Peter szuszogva hátradőlt a székében, a hasa az asztalt érte:
- Én már most jól laktam, köszönöm!
- De mindjárt jön a folytatás! - nézett rá szemrehányón Gina.
- Akkor lazíts magadon! - vetette oda nevetve Sandra.
- Ha te mondod! - sóhajtotta a jóllakott fiatalember, majd lenyúlt az asztal alá.
- No? Jobb már? - érdeklődte a leány.
- Sokkal! - fújt egyet Peter, majd elégedetten elmosolyodott.
- Ennek örülök! - mosolyogta Gina. - Hozhatom a másodikat?
- Persze! - intett Sandra könnyedén, majd Peter felé fordulva, a férfi szemeibe nézve gondolatban hozzátette: "Végre hozzáférek a farkadhoz! Nadrágon át nehéz volt taposni."