Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Sukitore blog

Szexpercek - Gabi, az álomnő

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2017. november 26. Mike Menders

Arra ébredtem, hogy nyaltak. Valaki a makkomat nyalogatta. Nem értettem a dolgot, de átadtam magam a kellemes érzésnek, és hagytam, hogy kényeztessen az ismeretlen. Biztosan álmodom - állapítottam meg magamban, ráadásul nagyon bizsergető volt.

- Akarsz most te nyalni? - hallottam suttogását és álmosan bólintottam. Szemem behunyva megfordulva az ágyon, a puha bőrét a nyelvem alatt éreztem, forró ajkai közé merültem. Lassan, álmosan járt a nyelvem köztük, kemény pöckét meg-megpattintva. Éreztem amint a hajamba túrt, úgy húzott egyre mélyebbre. Imádtam az ilyen álmokat, de egyszer csak megszólalt valami dallam - telefoncsörgés volt. Kinyitottam a szemem, körülöttem sötét volt. Álmosan és nyűgösen emeltem fel a fejem, a legszebb pillanataim egyikében zavartak meg, de ekkor a hátamra fordítottak. A telefoncsörgés nem szűnt meg, és felnéztem: Gabi, régi barátnőm vette a kezébe a telefont, de hagyta tovább trillázni. Egy pillantást vetettem az órára: hajnali hármat mutatott.

Félig ültem, amikor merev farkam a nyílásához vezette, majd finoman beleülve felvette a telefont:

- Halló! - szól bele, miközben a csípője lágyan körözni kezdett. Nem hittem a szememnek, egyre inkább felébredtem, ahogyan beszélgetés közben alaposan megdolgoztatott engem. Átfutott az agyamon, hogy ki keresheti ilyen időpontban, de nem akartam megzavarni a beszélgetésüket, ami bensőségesnek hangzott.

Ekkor az ajtó üvegén át fény szűrődött be. Édesanyám a szomszédos szobában aludt, de úgy tűnt, felébredt. Hónapok óta anyunál laktam, amióta szakítottam az aktuális barátnőmmel.

Hirtelen megmerevedtem: "Mi lesz, ha benyit, és itt találja Gabit? Ennek nem szabad megtörténnie!"

A még telefonáló leányt megfogtam a csípőjénél és lehúztam magamról. Intettem felé, hogy csendesen beszéljen, majd az ajtó felé mutattam, hogy kimegyek. Bólintott, de még húzott a farkamon párat, miközben az alsóm próbáltam magamra húzni. Végül otthagytam és halkan kisurranva benyitottam anyuhoz.

- Hallottad ezt a csengést? - kérdezte, amint meglátott. Kócosan, álmosan ült az ágy szélén.

- Persze - lódítottam -, nem bírtam aludni és bekapcsoltam a rádiót, hátha arra elalszom. Feküdj vissza, mert hajnali három óra van.

- Rendben! - suttogta, és magára húzva a takarót, lecsukódó szemekkel még annyit mondott: - Te se maradj fent sokáig!

- Jó éjt!

Adtam neki egy puszit, majd lekapcsoltam a kislámpát. Visszamentem a szobámba, ahol Gabi szúrós tekintete fogadott. Már nem telefonált.

- Hol voltál ennyi ideig? - súgta szemrehányón, és egy mozdulattal lerántotta rólam az alsómat, aztán félredobta a sarokba. Az ágyra húzva leültetett és habozás nélkül szopni kezdett. Próbáltam csitítani, de hiába: hangos cuppogással élvezte, ahogyan ki-be járok a szájában. Olyan erővel és szenvedéllyel tette, mintha meg akarna fejni. Alig bírtam elfojtani a nyögésem, nehogy anyu megint felébredjen és átjöjjön. Biztos, ami biztos: a takarót Gabira húztam. Az alól nézett fel rám és megállás nélkül húzogatott tovább, majd azt súgta:

- Gyere! - Ez volt a végszó és úgy törtem fel a kezében, mint még soha. A szemei csillogtak a sötétben, miközben újból csak annyit súgott: - Gyere! Még!

Megállás nélkül ömlött belőlem a forróság, ami az ujjai között csorgott végig, az arcára is jutott belőle. Végül megelégedett mosollyal bújt mellém, és a testem simogatva aludtunk el egymás mellett.

Reggel, amikor felébredtem, Gabi nem volt sehol. Végignéztem magamon és a szobán: lucskos ágynemű, az alsóm a földön hevert a sarokban, ahová este került. Körbenéztem a világosban: minden úgy volt, ahogyan hajnalban hagytuk, csak Gabi hiányzott. Megrázó volt, de egyben bizsergető is a gondolat: "Hogyan lehetett volna már itt, ha ő messze, több száz kilométerre van tőlem? No és hogyan jutott volna már be hozzám, a lakásba?"

Megráztam a fejem: csak álom volt. De még milyen álom! Mosolyogva álltam fel, de ekkor kopogott, majd benyitott anyu:

- Tudtál aludni? A rádió segített?

Értetlenül nézett rám, amikor visszaültem az ágyra. Csak ennyit nyögtem:

- Igen, segített...

A bejegyzés trackback címe:

https://sukitore.blog.hu/api/trackback/id/tr8113389209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.