Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Sukitore blog

Sukitore - Tíz évvel később

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2017. december 27. mykee

10-proj1-fb.png

Tíz év nagy idő - mondogatják sokszor, bár ha azt nézem, minden relatív: valakinek egy év is az, másnak ötven is elrepül. Tíz év alatt egy újszülöttből negyedikes iskolás lesz, és elég sok minden történik egy ember életében, még ha remeteként is tengeti valahol. Egy weboldal életében sem kevés, bár ha azt nézzük, hogy az internet húsz évvel ezelőtt kezdett szélesebb körben terjedni... Nos, következzen egy szubjektív történet a Sukitore oldalról és az írói csapatáról. Ígérem, hosszú leszek!

 

I. Fejezet - A kezdőpont

 

Kezdjük a legelején, azaz 2005-ben, pontosabban: 2005. február 28-án! Ugyanis ezen a napon regisztráltam be az akkoriban legnagyobbnak számító női fórumra, a Nők Lapja Caféra (röviden: NLC). Volt pár ember, aki nem értette, hogy minek megyek én női fórumra? Én pedig rájuk néztem furcsa szemmel, mert a válaszom kézenfekvő volt: mert szeretem a nőket. Abban az időben gondolkodtam el azon is, hogy vajon miért nincs férfifórum, mert a mi nemünk inkább szakmai oldalakkal volt elkényeztetve, igazi férfioldallal nem. Annyit még hozzáfűznék: manapság ugyan vannak itt-ott férfioldalak, de valójában olyan átfogó, mint mondjuk a Nők Lapja máig hiányzik a palettáról (a Playboy például összesen sacc öt-hat témával foglalkozott: nők, kocsik, sport és írások /interjúk, gondolatok/, plusz még esetleg valami).

No de vissza a sztorihoz: az NLC-n egy ütős csapathoz csatlakoztam, a Kiutáltakhoz, akikkel hamar megtaláltam a hangot, mert csupa vagány, szókimondó nőszemély volt ott, akiket kiutáltak más topikokból. Időnként pár merészebb férfitársam is beóvatoskodott ebbe a bűnbarlangba. A fórum kábé annyira pörgött, mint most a Facebook: ha egy napot kihagytál, akkor nem győztél visszaolvasni, mi volt aznap. A nagy zsúfoltságban persze sokszor átkacsintgattunk más topikokba is, időnként beletrollkodva az ottaniak életébe.

Jó pár hölgyet ismerhettem meg az oldalon, és nem titok: pikánsabb beszélgetések is zajlottak egy-egy nap, hiszen a flört simán belefér a mindennapi életbe. A felnőtt témák nyílt kibeszélésére viszont senki sem mert vállalkozni, mert a moderátorok (mint most a Facebookon lévő robotok, csak itt élő emberek dolgoztak) szigorúak voltak: direkt szex nem jöhetett szóba, csak megfelelő keretek közt. Az ilyet mindenki privátban beszélte ki, még álnéven is. (Akkor még nem voltak zárt, 18+-os topikok, csak jóval később jelentek meg.)

Pár hölggyel a pikáns témák érintésével privátban sztorizgatni kezdtünk, hogy "te mit tennél, ha...?" vagy "mesélj, hogy csináltad?" és sorolhatnám a felmerülő kérdéseket. Ismerős? Innentől egy lépés volt a sztorizgatás: "képzeld el, most itt és itt vagyunk, rajtam ez a ruha van. Rajtad?" Akkoriban a munkahelyek már gyors sávszélességű internettel rendelkeztek, tehát feszültséglevezetésnek vagy unaloműzésnek kellemes kikapcsolódás volt kicsit képzelegni. Viszont ez sok érdekességet hozott magával: a beszélgetőtárs bármikor leléphetett, eltűnhetett, aztán vagy összefutottunk valamikor, vagy nem. Gondolhatod, hogy benne vagytok a történetben és épp akció történne, amikor eltűnik, te meg csak ülsz és várod a folytatást, ami nem jön. Majd három nap múlva (persze addig nem ülök a gép előtt) megjelenik, hogy "bocsi és mi van veled?" Hát mi lenne? Oda az ihlet! Tehát ha egy sztorit nem tudtunk le aznap, akkor annak kapáltak. Mivel bármelyikünket bármikor megzavarhatták, ezért hosszú fejezetekről szó sem lehetett: csak pár mondatos folytatások készülhettek. Így íródtak az első (még nem) sukis sztorik, amiknek persze nevük sem volt, csupán hobbiból történő kikapcsolódásnak tekinthetők.

Elérkeztünk 2007-hez, amikor pár ilyen titkos történeten túl voltunk, viszont egyik nap felmerült bennem a nosztalgia: a megírt történetek az internet homályába vesztek, mert a privátok mennyisége limitálva volt, a régebbiek mindig törlődtek, ráadásul az elküldött válaszokat sem mentette a rendszer. Szomorú voltam, mert pár esetben kellemes emlékeim kötődtek hozzájuk. Főleg azért, mert rájöttem: a megírással sokszor úgy belém égett egy-egy szituáció, mintha ténylegesen át is éltem volna. Korábban nem foglalkoztattak a weboldalak, úgy gondoltam: minek készítsek magamnak, hiszen nincs mit eladnom, árusítanom. Viszont az ötletek egyre csak jöttek, melyek megvalósításra vártak: munkahelyes weboldal, szavazós, receptes, naptáros, képeslapos és ha már itt vagyunk: miért ne legyen akkor ennek is?

Az akkori írópartneremmel először próbát tettünk: van-e igény az ilyesfajta, páros írásra? Ott voltunk az NLC-n, sokan is voltak, akkor próbáljuk ki! Persze arra vigyáznunk kellett, hogy csak a pikáns részekig juthattunk el. Minden korábbi, privát sztorinak addigra már létrejött a bejáratott menete: volt egy reálisnak mondható felvezető, mielőtt a pikáns részekre fordultunk volna. Viszont a szex után már sokszor idő sem maradt a rendes befejezésre: letelt a munkaidő. Ahogy az előbb írtam, jó, ha az ember kibírta végig a gép mellett, szóval tényleg ritkán volt levezetés, de sokszor feleslegesnek is tartottuk, mert a szex volt a középpontban, nem az utána történt dolgok.

Szóval partnernőmmel elkezdtük írni a sztorit egy erre alkalmas topikban, ahol eleve a szextörténetek volt a téma. "No akkor megmutatjuk, lássuk, ki kíváncsi rá!" Eljutottunk addig a pontig, ahol az éles akció elindulna, és betettük a "vége" feliratot. Mondanom sem kell, ez sokaknál kivágta a biztosítékot. Jöttek a folytatást akaró kommentek, hogy minek lógattuk be a csalit? De hárítottunk, hogy nyíltban csak ennyit lehetett. Írótársammal láttuk, hogy lenne igény az ilyen történetekre, tehát csak olyan helyet kellett találnunk, ahol párosan kinyílhatunk.

Az első körben keresgélni kezdtünk, hogy van-e olyan fórum vagy hely, ahol párosban írhatunk-e? Akkoriban már nagy látogatottságnak számított a két történetes oldal (torte-net.hu és a tortenetek.hu), de mindkettőn csak egyéni sztorikat fogadtak, párosat nem.

Az előbb már írtam, hogy több weblap ötlete fogant meg a fejemben. Az első ilyen egy munkahelyi véleményezős oldal lett volna, ahol álnévvel leírhattad volna a véleményed a munkahelyedről, hogy az miért tetszik és miért nem. Az oldalt fel is húztam, a domain is elkészült: acegem.hu címen, A cégem névvel. Aztán a lelkesedésem hamvába hullt, mert beszéltem egy ügyvéd hölggyel, aki azért felvázolta, mivel számolhatok és mire számíthatok, ha esetleg engem, mint az oldal üzemeltetőjét beperelnek rágalmazásért. Ugyanis ha álnév mögé bújik az illető, engem vehetnek elő. Szóval ezt az ötletet dobtam, hiába volt a szándékom nemes: a cégek kifehérítése. Aztán pár év múlva a Facebookon jött szembe egy csoport formájában ez az ötletem, ekkor jót somolyogtam magamban.

Az előbbi kitérőre azért volt szükség, mert a Sukitore ebből nőtte ki magát, úgyhogy lássuk az első pár évet!

 

II. fejezet - Az első lépések

 

Mire konkrétan elhatároztam, hogy saját oldalt húzok fel, saját szabályokkal, az írótársammal sajnos elváltak az útjaink. Nem volt más hátra, mint előre, és "magad uram" módjára - az A cégem oldal tapasztalatain némileg felnőve - létrehoztam az "A cégem - Erotika" oldalt. Ez volt a Sukitore első neve. Akkor még úgy gondoltam, hogy ha már enyém az "A cégem" név, akkor erre a "brandre" egy egész oldalcsaládot húzok fel, aminek az egyik tagja lesz a felnőtteknek szóló oldal is.

Ismét egy kitérőt tennék, ugyanis az első évben pár tagtól megkaptam, hogy nem a lapcsaládot kellene erősíteni, hanem önálló oldallá kellene leválasztani a Sukitorét, amiben megoszlottak a véleményeim. Igen, több is volt: az egyik szerint egy olyan központi családot hoztam volna létre, ahol mindenki megtalálja az érdeklődésének megfelelő oldalt: szavazhat, receptet olvashat, történeteket olvashat, chatelhet. Ez az elmélet sajnos ott dőlt meg, hogy a weboldalak különböző motorokon futottak, így nem lehetett a regisztrációkat átjárhatóvá tenni, ami ennek az elméletnek az alapja lett volna. A másik az "ahány oldal, annyi brand" út, amit végül azért tettem meg, mert az oldalak felét végül bezártam és a többi saját nevet kapott, jól elkülönülve. De pár kanyart tettem addig...

Ugorjunk vissza 2007. december 27-ére, amikor létrehoztam az oldalt! Ugyanis felhúztam az alapot, majd kerítettem neki egy piros sablont, hogy passzoljon, és...? Ott pislogtam, hogy akkor mi van? A páros írás lényege, hogy legalább ketten írják, de az addigi írótársam nem jöhetett szóba. Nem volt mit tenni, 2008. január harmadikán létrehoztam az NLC-n egy új topikot, amelyben netszex partnernőt kerestem. Komolyan! Itt az akkori felvezetőm (a kapott kommentek is visszaolvashatók, időrendben visszafelé):

Sziasztok!  

Lázító a cím, mi? Pedig tényleg egy ilyen hölgyet keresek...  

Na nem mintha nem találtam volna itt megfelelő partnert, de most itt kicsit másról van szó. De essünk túl a szokásos formaságokon, akit keresek:
legyen fantáziadús, intelligens, szereti a szexet, de főképp/inkább az erotikát és a játékokat, mondhatnám, hogy bárhol és bármikor el tudja képzelni életszerűen, korban hasonlítsunk, el tudjuk képzelni esetleg a másikkal, még ha nem is történik meg soha, vidám, kacér, csinos, rafinált öltözködésű. Ha esetleg tudja mi a voyeur (én nem árulom el) és érdekli, az máris pluszdolog a szememben. A lényeg: szégyellős ne legyen, ha írni kell, nyíltban is (de ne itt).

Na ezeken túllépve a miértre pár válasz... Mert netszexelni sokan tudnak, mindenki másképp, de úgy, hogy azt más is élvezettel olvassa, azt kevésbé. Legtöbb nő csak és kizárólag privátban szereti ezt a műfajt, ami érthető és természetes, hiszen a valódi szex is privát, két ember dolga. Ellenben ha nyíltan lehetne kacérkodni (vagy többet), ki vállalja fel? Ha önmagát nem is, de a sorokat, amiket ír?
A másik miértre a válasz, hogy bár sokan titokban csinálják, nem tudják hol kipróbálni nyíltan. Mások pedig nem mernek ilyenbe belefogni, félve a "következményektől", de szívesen olvasnák.

Tehát ez egy önálló műfaj, és ehhez keresek írótársat. 

Ehhez is természetesen kell az összehangoltság, mint a valódi szexben, de szerencsére alkalmazkodó vagyok. A fenti igényeimet azért írtam le, hogy minél változatosabb, minél érdekesebb, izgalmasabb történetek jöjjenek létre nemcsak saját, mások örömére is.

Akit érdekel, kérdezhet itt is, de konkrétabban privátban.
Köszönöm!

Így kezdődött. Jelentkezett egy nagyon kedves hölgy, hogy bár nem igazán érti, miről is van szó, de érdekli ez a dolog, amiről írtam és próbáljuk ki! Alig egy-két napon belül, január hatodikán elkezdtük a Szülinapi party című szösszenetet és két nap alatt, nyolcadikára be is fejeztük. Utána, még abban a hónapban írtunk pár történetet, mire többen bátorságot gyűjtöttek és január közepén, majd február közepén jöttek újabb írótársak. A kezdő, aktív csapatot végül (csatlakozás sorrendjében) Tűzszirom, Irisz, Citromfű, ÉLET, * virág, Vianne és Calipso alkották a hölgyek oldaláról, viszont a férfiak oldaláról senki nem jött. Persze volt pár érdeklődő regisztráló mindkét nem részéről, de írni nem igazán írtak. Az oldal akkoriban teljesen nyitott volt, hiszen új tagokat szerettünk volna toborozni, tehát meg akartuk mutatni, miket írunk, mennyire szabadon lehet fogalmazni, hátha kedvet kapnak mások is.

A kezdeti lelkesedés akkora volt az írótársaim részéről, hogy nem egyszer voltam 3-5 történetben egyszerre, és időnként sértődések is voltak, hogy ki kap előbb folytatást. Szerencsémre akkoriban több időt tudtam gép előtt tölteni, ezért az NLC-ről egyre inkább áthelyeződött a hangsúly az új írói oldalra. A végső lökést az NLC arculatváltása okozta: februárban teljesen új motort és külsőt vezettek be, ami a mai világban már nem lenne gond, de akkoriban a gépek nem bírták a hatalmas erőforrásokat, grafikákat, így szinte használhatatlan lett a NLC fóruma. A jó hírű oldalnak ez tette be a kaput: sokan alternatív oldalak felé kacsingattak és százak távoztak, komplett csapatok hagyták ott a fórumot. Szerintem a mai napig nem heverte ki az oldaluk ezt a hatalmas (elsősorban aktív) felhasználói csökkenést. Bár még ma is működik a fórum, de például az egyszerű keresés most sem találja meg a régi topikunkat, amire hét oldalnyi lapozás után találtam rá.

Az NLC buktája után elúszott az a lehetőség, hogy újabb írókat találjunk onnan, de főképp nem férfiakat, ugyanis azokat máshonnan kellett volna vadászni, én viszont nem bírtam a tempót, bárhogyan is szerettem volna. Viszont az első aktív férfiíró társunk a legváratlanabb módon robbant be kis közösségünkbe, 2008 február végén. *virág nyitott egy új történetet Belvárosi araszolás címmel nekem, hogy majd folytassam. Úgy voltam vele, hogy majd otthonról megnézem és írok rá, de mire hazaértem, beelőzött Charles Dworkin - ezzel a névvel regisztrált egy új tag, majd egy igen stílusos folytatást tett ki. Ijedve pislogtunk össze, hogy most mi legyen, hiszen eddig nem történt olyan, hogy beleírunk mások sztorijába, ráadásul egy idegen tette mindezt. Azt sem tudtuk, hogyan ír, milyen stílusban és egyáltalán. Végül megbeszéltük, hogy fel, előre és hajrá, írják meg ketten. A történet annyira vicces lett, hogy mindenki szívébe belopta magát az úriember, a történet pedig a Sukitore első könyvébe is belekerült.

 

III. fejezet - Az aranykor

 

Ahogy teltek a hónapok, lassan, de jöttek az újabb írók, elsősorban hölgyek. A teljesség igénye nélkül hadd soroljak fel párat közülük, akik nagy hatással voltak az oldal életére: tűzmadár a temperamentumával, valakikell34 a szenvedélyével, kartnok a szűzi romantikájával, iworry a játékosságával, Boszi a vadócságával volt rám hatással. De az első két évben csatlakozott hozzánk ranjana, aki a tüzes szenvedélyével, Csillag a klasszikus romantikájával, no_signal és Pokolly a vadabb természetével ragadott meg.

A férfiak kezdeti bátortalansága után 2008 áprilisában csatlakozott hozzánk MisterX, akinek még más neve volt hajdanán, de a névváltást ő kérte, így a régi nevét tartsuk homályban. Ő lelkes, amatőr íróként vetette be magát közénk és jó pár könnyed történettel színesítette a kínálatot. Aztán 2008 novemberének végén csatlakozott az egyik "nagyágyú", aki hosszabb távon meghatározta az oldal keményebb stílusát és egyensúlyt hozott az írók közt: Tibor43 többeknek meg tudta adni, amire az erősebb stílust kedvelők szerettek volna. A BDSM és hasonlóan szigorú történetek elsősorban vele készültek. Ezután én maradtam a kalandos-romantikus, fordulatos, könnyed vonalon, MisterX pedig tovább vitte a laza sztorikat.

 

2009_nyitolap.png(A 2009-es nyitólapunk a régi logóval)

 

Minél erősebb lett a csapat, annál inkább szigorodtak a szabályok is, hogy a legértékesebb emberek a legnagyobb biztonságban tudjanak felhőtlenül szórakozni. Már annak idején is úgy hívtam, éreztem magunkat, mintha egy virtuális swinger lennénk, ahol bárki bárkivel írhat, ha jól esik, de megadott korlátok között. Bár nem voltunk sokan egy időben, de gondolva a jövőre ösztönző hierarchiát is összeállítottunk az aktív tagokkal, hogy a kezdő írók és tagok feljebb lépjenek, a régiek pedig megbecsülést kapjanak. A történetek szerzői szempontból is kétségesek voltak, hiszen legalább ketten írnak egy sztorit, tehát olyan licenct kellett találnunk, ami nem vet fel később szerzői problémákat, ezért is jött jól a Creative Commons legszigorúbb licence. 

Ahogy telt az idő, a tagok is cserélődtek, általában öt-hat aktív volt egy időben, ami elég volt ahhoz, hogy újabb történetek szülessenek, és tényleg a legváltozatosabb darabok kerültek ki a fantáziák mélyéről. Mondhatom, hogy a Sukitore első öt éve volt az az időszak, amikor a legtermékenyebbek voltunk, a történetek kb. 99%-a 2008-2013 között íródott. A Szemérmetlen Krisztint 2013. december 17-én zártam le. 2014-2017-ig csupán kilenc történet készült el az összesen 250-ből. Ennek persze több oka is volt, amit alább elmesélek, ha még nem unatkozol...

 

IV. fejezet - Íróhiányok és feszültségek

 

Nem titok, hogy a sukin állandóan íróhiánnyal küzdöttünk. Mondom ezt úgy, hogy összesen ötven (!) írni vágyó ember zárt le történeteket az oldalon. Amikor a legelején egyedül voltam aktív férfiíró, jó kapitányhoz méltón álltam a rohamot, és bár néha sok volt, akkor is igyekeztem mindenkinek folytatásokat írni. Aztán ahogy jöttek a többiek, úgy színesedett a paletta, lehetett válogatni is, de csak 2-3 emberből. Emiatt pár leszbikus történet is íródott, mert a hölgyek többen voltak, mint az urak. Nem egyszer megkaptam, hogy belterjes az oldal, de könyörgöm, nem lehet odaráncigálni bárkit, hogy "írjál már!". Ez az oldal nem erről szólt. Nem hivatásos írók gyűltek össze, hanem olyan emberek, akik a vágyaikat szerették volna kiírni mással, olyan kalandokat átélni, amiket talán másképp nem is lehetett volna. Tehát az elsődleges szempont az lett: érezzük jól magunkat egymással.

Persze az újonnan oda tévedt embereket meg kellett szűrni valamilyen módon. Jöttek privihuszárok, akik nyíltan nem akartak írni, viszont a hölgyek sztorijai alapján úgy gondolták, privátban bepróbálkoznak. Szerencsére az írótársakkal megbeszéltük, hogy ennek helye nincs az oldalon, és ha kint nem hajlandó produkálni magát, akkor szíveskedjen távozni. Privátokból nem élünk meg, és ha nem lesz több történet, az oldalt is bezárhatjuk. Ki gondolta volna: a legtöbb huszár nem akarta megmutatni az írói tehetségét, így elbúcsúztunk tőlük.

A gondok ott adódtak, hogy míg a férfiírókat szinte hölgykoszorú vette körül, addig fordítva sajnos nem ez volt a helyzet. Ugyan később csatlakozott még pár aktív úr hozzánk (például Art vagy Istvánka0111, Petur és Alfa), de sajnos mire ők beregisztráltak, már túl voltunk az első komolyabb csoporttörésen és nagyobb generációváltáson.

A 2008-as év nagyon pörgős volt, ugyanis már novemberben történt egy kisebb csörte az oldal életében. A régi és az új tagok közötti feszültségek nagyon kiéleződtek, ami egy durva veszekedésbe torkollt. Az éppen aktív írók feleződtek, a távozó tagok kisebb borsot is törtek az ott maradtak orra alá, de leginkább az olvasókkal szúrtak ki: a még nyitott bejegyzéseiket három darab pontra módosították (...). Ezzel több, igazán klassz sztorinak mondhattunk búcsút. A távozásuk rendesen megviselte a csapatot és újabb tagok toborzásába kezdtünk a párkeresőkön. A kérdés jó: miért ott? Mert a legtöbb nő mindig arra panaszkodik, hogy a férfiak csak a szexért vannak a társkeresőn. Akkor hátha van ott pár írni is tudó úriember. Ezt a módszert párszor bevetettük abban az évben: Vianne és *virág segítségével számos új emberrel ismertettük meg az oldalt.

Ismét megszálltuk az ismert helyeket *virággal, és sikerült néhány értékes íróra lelnünk. Konkrét személyeket és neveket nem írnék ide, mert 2008 régen volt, de tudom, hogy akkor történt az első komolyabb vérfrissítés az oldal történetében.

Ugyanerre az időszakra tehető az első komolyabb bezárkózás is: az újabb tagokkal már próbát írattunk, az oldal meghívós lett, a szabad regisztrálást lezártuk. Elegünk lett a kóbor lovagokból, valóban értékes emberekkel tudtuk életben tartani az oldalt. A szabályokon szigorítottunk a törlési botrány után, az új tagok is kezdtek beilleszkedni, és tovább készültek a történetek mindenki örömére. A látogatóknak már csak a legújabb tíz történet első öt bejegyzését engedtük elolvasni kedvcsinálónak. Adtunk is, meg nem is. Az oldalra való regisztrálásnál meg lehetett adni, hogy írónak vagy olvasónak szeretne-e belépni valaki, így jobban le tudtuk szűrni a tagokat. Mivel egyedül nálunk lehetett páros történetet írni, ezért félő volt, hogy lecsapják az ötletet. Bár azóta már beláttuk: hiába az ötlet, ha nincs hozzá sok író. Nekünk akkoriban volt mindkettő, úgyhogy nem véletlenül lettünk zárt társaság.

 

2011_oktober.png(A Sukitore kezdőlapja 2001 októberében - az archivum topikok nélkül látta az oldalt)

 

A következő nagyobb törés akkor jött, amikor az első botrányt okozók visszatértek. Megbánva bűneiket egyiküket a korábbi, saját álnevét vállalva fogadtam vissza. Bár elég nagy csatateret hagytak anno, úgy voltam: kell az író a lapra, és mivel mindannyian azok voltak, megbocsátottam. Ezt viszont a régiek nem vették jó néven, összetörtem a szívüket ezzel az engedékenységemmel. Onnantól már nem voltak aktívak az oldalon és abbahagyták az írást. A hallgatólagos távozásukkal lezárult a suki első korszaka. A balhé óta érkezetteket nem érdekelte a döntésem és utána is írtak, ők lettek a második, valamint a harmadik generáció.

Az írókat ezután is párkeresőkön, fórumokon kerestük. Bár annak idején volt már Facebook, saját névvel senki nem mert kezdeményezésekbe fogni vagy a Sukitorét támogatni, pedig anno még engedékenyebb volt ez a közösségi oldal. Álnév alatt volt segítőnk az írók közül is, de valódi névvel kevésbé. Hiába voltak büszkék, hogy nálunk írtak, ezzel mégsem dicsekedhettek el. Talán nem árulok el titkot azzal, hogy néha még a saját párjuk sem tudta, hogy micsoda kiváló történetek kerülnek ki a billentyűk gombjainak sűrűjéből.

 

sukitore_2017.png(A Sukitore kezdőlapja 2017-ben)

 

Végül felhagytunk a párkeresős írótaláló küzdelemmel. A 2013-2014-ben írók úgy gondolták, hogy jó helyen vannak a sukin, de ők már nem keresnek írótársat. Tény, hogy én is belefáradtam addigra, hiszen már öt-hat éve ment az oldal és ennyi éven át küzdöttünk azért, hogy más jól érezze magát, vagy egyáltalán belássa, miért jó a páros írás... Nem hagytam el a kormányt, csupán pihenésre vágytam, kevesebb sztorira. Úgy voltam: egyedül nem vihetem a hátamon, ha a többiek csak szórakozni járnak, tagokat építeni kevésbé. Persze megint jött a mondóka, hogy kevés az író, de keresni már nem akartak, úgy gondolták, az én dolgom. Bár addigra kiegyenlítődött a nemek aránya, de feljárni nem igazán tudtak az emberek, és nálam is megváltoztak a körülmények. Csak néha-néha jöttek olyan új írók, akik tényleg aktívak voltak, mint Ronea, Martinelli és Tűzvirag, vagy az urak közül Charmer, netán a korábban említett Alfa, esetleg Milán - már nem tudták felpörgetni annyira az oldalt. Ennek oka persze nem csak az időhiány lett, hanem az írások összetettsége, a sztorik vonalvezetése is, ami külön fejezetet érdemel!

 

V. fejezet - Írások és stílusok

 

A sukizás egyedi stílusú (volt). Azért a zárójelben lévő múlt idő, mert érdekes fejlődésen mentünk keresztül, mire megérkeztünk a mába. Kezdjük ott, hogy az oldal neve 2008 elején még más volt, ott maradtunk el, hogy "A cégem - Erotika"-nak hívták. Ezzel egy gubanc adódott: az írók egy része nem tudott feljönni napközben az oldalra, mert az "erotika" szót tiltották a munkahelyeken. Új nevet kellett találni, ami nem árulkodó. De mi legyen az, ami nem utal a szexre, de mégis tudják, hogy arról van szó?

Kicsit visszaugrok még régebbre, a 90-es évek végére, amikor egy számítógépet használtam a testvéreimmel. Ott a felnőtt témát valahogyan el kellett dugni, ezért valami anagrammát kellett kitalálni. Így jött az "erotikus" szó fordítottja, a Sukitore. No amikor az ilyen tartalmat CD-re írtam, és a barátom ráakadt erre a mappára, megkérdezte, hogy mi ez a szó? Elárultam neki, jót somolygott. Amikor nevet kerestem az oldalhoz, akkor épp ezzel a barátommal beszélgettem és mondtam neki a problémámat. Erre felnevetett, mert eszébe jutott ez a szó. Azonnal lecsaptam rá, mert tükrözte az egész téma kettősségét, a kétféle szemszöget is: innen és onnan nézve más, de mégis ugyanaz.

Azonnal megvolt a keresztelő. Igen ám, de eddig netszexnek hívtuk a stílust, miszerint: van a csetszex, amit cseten űznek, van a webcam szex, amit kamerán, ez pedig a netszex, amit írásban. Egy gond volt: sokan gyűjtőnévnek vették, amibe beletartozik minden netes szextevékenység. Ha már adva volt a Sukitore név, a stílus is egyből új nevet kapott: sukizás. Innentől így hívtuk.

De miért kellett külön stílusnak nevezni? Mert akkor még nem volt páros, erotikus írás. Azonnal tudtuk, hogyan hivatkozzunk rá, mivel különböztessük meg a "normál, egyszemélyes" történetektől. Hát így. Viszont ami érdekes volt, hogy a kezdetekben még megtartottuk azt az érdekes stíluskeveredést, amitől egyedivé váltunk: a folytatásokat a társunknak írtuk. De nem "simán" első szám első személyben (ahogyan mostanában tesszük), hanem a partnerünknek címezve. Például: "Csillogó szemed megragad és látom, hogy nagyon élvezed. Rám nézel, amikor észreveszed, hogy figyellek" (Havas karácsony). Mintha csak leveleztünk volna.

Később már jobban keveredtek a stílusok, például az Első könyvben szereplő Sivatagi kalandban először kívülről nézzük egymást, mint két idegen (hiszen a történet szerint ez a felállás), aztán a sztori közepén átváltunk "levelezőbe".

Ahogy az újabb tagok jöttek, egyre hosszabbak lettek azok a történetek, melyek a hagyományos mesélési stílust használták első szám első személyben. Ezzel viszont részben kiveszett a közvetlenség a történetekből, az a kis szikra, amitől személyesebbé váltak, az olvasó pedig kukkolóvá. A folytatások egyre terjedelmesebbek lettek, amiket nem lehetett hamar megírni, vagy összecsapni: komoly tervezést és írói vénát kívánt. A folytatások tolódtak, hiszen több ezer karaktert nem lehet megírni pár perc alatt. Kezdtek elmaradozni az írók, egy folytatás nem egyszer több hónap után született meg. Végül 2014-ben már erősen akadoztak a történetek, sok abba is maradt. Hiába engedtem a karakterszámot szabadon (korábban direkt 4000 volt a maximum, ami egy A4-es oldalnak felel meg az újságírásban!) vagy gyomláltam ki a félkész, akár évek után sem folytatott sztorikat, már nem volt meg egyik író oldaláról sem az izgalom, sem a tűz. Pedig mennyi jó kezdés lapul a lomtárban azóta is!

Ahogy a stílus változott, a könyvek is, de ez megint egy újabb fejezet lesz!

 

VI. fejezet - Könyvek

 

1_elso_konyv_500.jpg

 

Az Első könyv 2009-ben jelent meg magánkiadásban, nyomtatásban, összesen 20 példányban, de már ISBN számmal. A borítót az egyik írótársunk készítette, akitől megvettem a grafikát. A 2008-ben és 2009-ben készült számtalan történetből az írókkal választottuk ki a beltartalmat. Igyekeztem egyensúlyt teremteni, és minden akkori aktív írótól legalább egy sztorit beválogatni. Mivel párokban írtunk, ezért volt, akitől kettő is belekerült. Miaúúú és Tibor43 egyénijei belekerültek, ugyanis a sukin az íróink egyénit sztorikat is készíthettek, de ezek a kinti világ felé zárva voltak, mert nem az egyedi írás volt a fő profilunk. Miaúúú akkor még nem írt páros történetet, de a története igazán jól sikerült, ami miatt nem hagytam volna ki. A könyvből természetesen inkább az írók vettek, de egy példányt meghagytam arra az esetre, ha a benne szereplők aláírnák. Mivel csak pár társamat ismerem személyesen, így az aláírások nagy része még várat magára.

 

2_szabadon_500.jpg

 

A második könyv egy kiugró volt a csapat részéről: a 2013-as évben még volt remény, hogy társkeresők helyett esetleg egy újabb válogatással találjunk új olvasókat és írókat, ezért a 2009-2013-ig tartó időszak alatt készült, majdnem legjobb sztorijaikból készült egy újabb összeállítás. Először ezeket egyenként jelentettük meg PDF formátumban, majd 2014-ben összefogtam és Szabadon címmel adtam ki, akkor még ISBN nélkül (ezt kicsit később, pár hónapra rá kapta meg a kiadvány). Csak ebook formában érhető el, teljesen ingyen, hogy a hírünket vigyék az olvasók. Ebbe már több, összesen 13 páros történetet tettünk, egyéniket nem. Szerintem mindegyik sztori kivételes és változatos lett, az utolsó ráadásul egy nagyon durva BDSM történet. Nyomdába sosem került, és tizenöt szerző írt benne (Mykee és Louie is én vagyok az első történetben). Mondhatom, hogy a suki krémje került bele, szinte mindenki, aki meghatározta az oldal életét. Csak zárójelben jegyzem meg: ebbe válogattam be Miaúúú velem készült, egyetlen páros írását is.

 

3_bosszu_az_ejszakaban_500.jpg

 

A harmadik könyv 2015-ben jött ki, Bosszú az éjszakában címmel. Addigra már felhagytam az írók keresésével, csak azokkal készültek történetek, akik kitartottak, esetleg ránk találtak. 2013-ban csatlakozott hozzánk Tűzvirag (igen, ékezet nélkül írta a nevét), akivel annyira jól sikerült a Kémnő című történetünk, hogy egyből folytatás is készült hozzá A birtok ura címmel. 2015-ben lettem tagja a Facebookon egy olvasói csoportnak, ahol úgy döntöttem, hogy ha már írókat nem találunk, legalább olvassa valaki a sztorijainkat. A Kémnő annyira sikeres lett a csapaton belül, hogy többen támogatták, hogy adjam ki. Viszont a címe nem volt az igazi, ezért módosítani kellett és így kapta a jelenlegi nevét. A könyv első kiadásának egy számítógéppel rajzolt fedlapja volt, de ez az olvasóknak nem tetszett, így az új borítót is az olvasói csapatnak köszönhetem, együtt raktuk össze, véleményezték. Végül a könyv azóta megtalálható a Google Play és Google Könyvek áruházában. A rajzolt hölgy a könyv legvégére került, azóta is imádom!

 

4_hogy_tortenhetett_500.jpg

 

A negyedik könyv szinte egyből követte a harmadikat, a címe ezúttal nem változott. A Hogy történhetett regényt szintén Tűzviraggal írtam. A válogatásokkal több okból hagytam fel: a korábbi írók közül már nem mindenkit értem el a fórumon keresztül, más adatuk (például telefonszám vagy Facebook cím, pont a témából adódóan) nem volt meg nekem, ezért abból építkeztem, ami maradt. Az utolsó lehetőségeim viszont igazán reményteliek voltak, a sukin készült komolyabb, hosszabb regényeim Tűzviraggal íródtak. A Hogy történhetett egy sima szextörténetnek indult, lazításképp a Kémnő és Krisztin után (erről mindjárt írok bővebben). Ez volt a legutolsó történet, amit együtt írtunk. Előtte ezt a regényt is próbára engedtem az olvasós csoportban: bejött nekik. Akkor kaptam a lehetőséget a Publiotól, hogy bárki kiadhatja a könyvét náluk, nyomtatásban. Mivel az előző ebookos próbára nem haraptak rá az olvasók, így belevágtam: veszteni valónk nem volt, úgy gondoltuk, talán a nyomtatott könyvet jobban megszeretik. Így került ez a könyv is forgalomba 2015-ben.

 

szabadon_2013.png(A Szabadon című könyvünk történetei még külön, 2013-ban...)

 

szabadon_2014.png(...majd a megjelenés évében, 2014-ben: akár online, mobilon is olvasható formában!)

 

VII. fejezet - A jövő

 

Mit is mondhatnék? 2015-re a Sukitorén szinte teljesen leállt az írás. Ugyan két kedves barátnémmal még folyamatban van két történet, de azok is régóta készülnek idő és ihlet hiányában. Szeretném valamikor befejezni ezeket, de mindehhez az ő kitartásukra is szükségem lesz. A sukira sosem a bekerülés volt a könnyű, hanem ott maradni. Bár időnként jelentkeznek új írók, de a pangás miatt érthető okokból bele sem mernek kezdeni egy új sztoriba. Férfiíróként elvileg én maradtam, aki egyben le is kapcsolhatja a villanyt.

 

konyvtar_2014.png(A Sukitore Könyvtár elődje 2014 októberében)

 

Már másfél éve láttam az üresedést, de akkor még adtam esélyt a könyveknek, hátha befutnak, lesz újabb olvasó- és írócsapat. Nem történt meg, a Publio is elvette a nyomtatott könyv megjelenésének lehetőségét, szóval maradtak az ebookok. Az Első könyvet bár elvittem anno az Ulpiushoz, ígéretet is kaptam a kiadásra (amikor épp a Szürke ötven árnyalatát jelentették meg itthon), de végül a kiadó két év múlva csődbe ment, azóta a szerződésem sorsa bizonytalan. Ha lejár, akkor elképzelhető, hogy ingyenesen, ebookként teszem közzé. Ha pedig mégis jönne egy kiadó, akkor az kapja meg, de akkor ott lesz a kemény dió: hogyan találom meg a szerzőket? No ezen még gondolkodom. Nem szeretnék senkit kihagyni az újrakiadásból...

 

konyvtar_2015.png(A Sukitore Könyvtár 2015-ben, a megnyitása után nem sokkal)

 

Egy ötödik könyvön is dolgozom: Krisztint 2017 júliusa óta gyűröm újra és újra, amit Tűzviraggal írtam és mindkét részt tartalmazza: a Szemérmetlen Krisztint és a Minden jó, ha...-t. Jelenleg 550, A5-ös oldal terjedelmű, szóval van mit javítani. Ha már szerkesztő és korrektor nincs, ismét marad a "magad uram", ahogy eddig is. Szerettem volna karácsonyra kiadni, de még az új, februári dátum is szoros lesz, ha sikerül. Sajnos ezzel nem tudok a nap minden órájában foglalkozni, csak ha agyam és időm van. De ez biztosan megjelenik nyomtatásban is!

 

konyvtar_2017.png(A Sukitore Könyvtár 2017-ben)

 

Idén karácsonyra viszont egy 2008-as történetet poroltam le és fényesítettem ki, a Havas karácsonyt, amit *virággal írtam. Ez ingyenesen letölthető lett, ami a Sukitore Könyvtárban érhető el. Imádtam ezt a történetünket, az egyik legszebb, ami örökké a szívemben marad.

A Sukitore tizedik születésnapjára egy nagyobb, akár két kötetes válogatáson is gondolkodtam, de amíg Krisztinnel nem végzek, nem állok neki. Ebbe tényleg összeválogatnék pár jobban sikerült sztorit, korrektúráznám, egybe raknám. De egyelőre csak távoli álom marad.

Másfél éve ígértem, hogy lezárom az írói részt, legalábbis az új történetek írását. Ennek oka, hogy az a sok sztori, melyek (hála a web modernizációjának) 2015-ben végül kikerülhettek a bárki által szabadon olvasható Sukitore Könyvtárba, bőven adnak olvasnivalót az erre tévedőknek. Mivel írók szinte nincsenek, nem volt értelme titkolózni, és az összes történetet ebbe az új formában tettem elérhetővé. Szóval a Könyvtár két évvel ezelőtti megnyitása után már nem sok értelmét láttam annak, hogy új sztoriba kezdjek bárkivel is. Ezzel tudom, sokak kedvét elvehetem, de a pennát talán akkor ragadom meg újra, ha tömegnyomás és -akarat követeli a folytatást. Hogy miért veszem el másoktól a lehetőséget? Egyszerű: valakinek felügyelni kell az írásokat és a rendet. Ha nincs írás, akkor minek? Persze a Könyvtárat és a belépést megtartom, de új sztorit már csak kivételes esetben fogok engedélyezni jövőre. Tényleg valami "csodának" kell történnie, hogy feltámasszam a gépezetet.

Belefáradtam a sokféle próbálkozásba, íróvadászatokba, könyörgésekbe. Ha nincs meg a szikra, nem tudok én sem írni, nyögvenyelősen nem élvezet az olvasónak sem. Úgyhogy más műfajokba vetem magam, mint az egyperces novellák (pl. a Szexpercek), de párosan már csak akkor írok új sztorit, ha tényleg elkap az a régi vágy, a hév, a tűz, ami annak idején arra vitt, hogy megalkossam ezt az írói közösséget.

Hálás vagyok minden írónknak és tagunknak, valamint nagyon köszönöm mindenkinek, akik támogatták a Sukitorét, és aktív tagja volt akár az oldalon, akár azon kívül. Úgy kívánok boldog tizedik születésnapot, hogy tudom: szép korszak volt! Köszönöm nektek!

A bejegyzés trackback címe:

https://sukitore.blog.hu/api/trackback/id/tr5913518549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.