No akkor megint hosszú leszek. Sok, tartalmas komment jött egy blogbejegyzéshez a Facebookon, ami érdekes gondolatokat szült bennem. Csak tudnám, hol kezdjem, mert több dologra is kitérnék...
Nem titok senki előtt, hogy szexkönyveket (is) írok. Az évek tapasztalata alapján azt mondhatom: nem mindenkinek megy igényesen, valóban ízlésesen írni erről. A napjainkban használt trágár szavakkal színesített történet lealacsonyítja ezt a műfajt - szerintem. Vannak szituációk, amikor lehet használni, sőt: kell, de azt a környezet befolyásolja. Ha viszont nem megfelelően használják a szavakat, helyzeteket, akkor ez is ugyanolyan silány mű lehet.
Ezt azért írtam le, mert elébb pont olyan okokat olvastam (és láttam az Írósimogató legutóbbi, erotikus témáról szóló videójában), ami egyfajta párhuzamot adott a magyar szerzős témával kapcsolatban. Tehát "azért nem olvasok magyar szerzőt, mert..." vs. "azért nem olvasok szexkönyvet, mert..." Mondhatom erre, hogy "mert nem olvastál jót", de ez sablonos válasz lenne. A Sukitore oldalt többek között azért alapítottam, hogy megmutassam az olvasóknak: lehet izgalmasan, érdekesen is írni olyan szextörténeteket, amelyek a mindennapos élményeinkből, fantáziáinkból táplálkoznak. Részemről igyekeztem a minőséget képviselni minden írásomban, legyen az rövid vagy regény. És mégis: jött a szürke, a BDSM, meglovagolta a világ. Hiába kapaszkodtam majd 6 éven át és írtam vagy 100 történetet hétköznapi, "normális" szexről - baromira nem ismertek minket. Pedig 50, írni vágyó ember fordult meg nálunk.
A mai napig nem tudják elfogadni a legtöbben, hogy lehet igényes szextörténetet írni. Bele sem olvasnak (ld. "nem olvasok magyart, mert"). A kiadók visszautasítják, hogy "ők ilyet nem" (Aranymosás? Eh.....) Anno az Ulpius is azonnal lecsapott az Első könyvre, majd nem tudta hová tenni, végül nem adta ki, csődbe ment. Ingyen könyvet adtunk ki másodjára (a Szabadon címűt), ami tény, hogy ismét egy erős korrekcióra szorulna, de a kiadáskor az volt a célunk, hogy megismerjék a műfajt, az írásmódot, a történeteket, hogy "ilyet is lehet, ha kedved van". Semmi. Kommandós marketinget vetettem be, illegális fórumokon is terjesztettem - semmi. Megjelent a Google Playen a harmadik könyvünk (Bosszú az éjszakában) még 2015-ben, amikor még az ebook olvasók hajnala volt idehaza, de még most is kevés ebookot vesznek. Negyedik könyvünk, a Hogy történhetett a Publionál jött ki, minősíthetetlen tördeléssel (ezt adták anno, vagy "költs egyedi tördelésre" elven). Egy könyvtár rendelt be belőle, mert egy nagyon kedves ismerősöm folytán nagy lett rá az érdeklődés. És ezek után jön Krisztin...
Nagyon kíváncsi leszek Krisztinre. Ugyanis a fenti kommentek birtokában Itt már nem a Sukitore név alatt jön ki a könyv, hanem angol álneveken adjuk ki. Állítólag a Sukitore név miatt az olvasó megzavarodott, azt hitte, hogy egy ember írta a könyvet. Viszont Krisztinben magyar szereplőnevek lesznek. Érdekes párhuzam: angol szerzőnévvel magyar nevek. Jó, mi? Miért nem adjuk ki magyar szerzőnév alatt? "Mert nem vennék le a polcról." Vicc.
Szóval ott tartok hazai szerzőként, hogy írtunk egy igazán szép és kalandos könyvet, de a szex miatt sokaknak eleve előítéletei vannak, ha meg magyar névvel adnám ki, azért nem vennék le, a magyar szereplő nevek pedig másokat riaszthatnak el. Ja, és kiadót meg nem érdekel, mert nyílt szexualitás van benne. Arról nem is beszélve, hogy olyan, mint könyvbemutató... Ha magamnak nem hozom össze, akkor nincs, ez evidens...
Úgy érzem, nagyon sok előítéletet kell lerombolni az emberekben ahhoz, hogy sikeres legyen Krisztin:
- elfogadni azt, hogy a szex egy természetes, mindennapos dolog. Visszaolvasni is. Egy horrort simán kiadnak, de szexet nem?
- magyar szerzőktől újra olvasni, hogy végre saját névvel ne csak a verseskötetem jöjjön ki, hanem egy ilyen mű is
- magyar nevekkel is simán lehet tuti regényt írni.
