Szandra élvezettel kente szét a hasán a ráspriccelt forró levet. Tamás az utolsó cseppig kifacsarta a farkából, amit lehetett, aztán lihegve zuhant le a nő mellé. A szőkeség csillogó szemmel, elégedetten sóhajtott:

- Ez most jól esett!

- Nekem is - nyelt egyet a barna hajú férfi. Szandra felé fordult, Tamás csapzott fürtjeit elsimította.

- Nem feküdhetsz most sokáig, menned kell, mert elkésel!

- Igaz! - sóhajtotta megadóan a lepedőakrobata, és egy puszit nyomott partnere homlokára.

Alig öt percen belül már épp távozott volna a jóképű macsó, amikor Szandra utána szólt:

- A doboz! Itt ne felejtsd!

- Megvan, köszi! - csapta hóna alá Tamás az ajtó mellé kikészített eszközt, és rohanó léptekkel indult el.

A férfi alig ment pár sarkot, amikor megállt egy ház előtt, majd becsöngetett. Némi várakozás után kulcszörgés hallatszódott, majd egy fekete hajú nő nyitott ajtót.

- Hát te? Merre jártál? - kérdezte Tamástól.

- Már nem emlékszel? Azt mondtad, hogy menjek át a húgodhoz a fúróért.

- Milyen fúróért? Azt mondtam, túróért! Nah, hagyjuk! Akkor mást főzök. A fúrót meg vidd vissza neki holnap!

- Ha úgy gondolod...