Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Sukitore logo

Sukitore blog

Családlátogatás - 2. rész

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2014. május 10. mykee

Az anya nagyon kíváncsi, alaposan kifaggatja az új fiút, miközben...

 

csaladlatogatas2_Page_1.jpg

Tovább

Izgató álmok - 6.rész

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2014. március 27. mykee

Tűzvirag

Kis naiv azt hiszi, hogy álmodik! Ó ezek a gyermeteg férfiak! Lehet, hogy meg kellene leckéztetni? Mert egyfolytában csak a farkuk után futnak! Úgy bámulja a nőket, majd kiesik a szeme! Na megállj csak! Hát, ha ez kell neked, akkor tessék!

"Nézd, milyen formás lába van! Milyen lenne, ha szétnyitná, és a farkadba ülne?"

közben nézem, ahogy nyel egy nagyot. Tovább siklik a szeme, minden nőn megakad.

"És ha combfixe van?" – ezen már elmosolyodom, hiszen úgy ugrik rá, mintha a saját gondolati lennének. A későn jövő lányt nagyon megbámulja, annak ellenére, hogy a vizsgájával kellene foglalkozni. A francba még a farkát is megigazítja. Na jó, koncentrálj most már a vizsgára, majd utána legeltetheted a szemed.

Lassan vége a délelőttnek készen vannak a feladatokkal, de látom, egyre csak azt a lányt figyeli! "Mire vársz? Ess neki és húzd meg!" - ezzel megadtam neki az utolsó lökést ahhoz, hogy a közelébe férkőzzön és felajánlja a segítségét. Haza vitte, de már alig bírt magával.

"Szedd szét a kis ribancot! Ez az, nyúlj be alá, hadd sikítson!" - gerjedelme teljében nekiesett a lánynak. Csókolgatta és egyre jobban nyomult a beteljesedés felé. A lány meg még sehol nem volt.

"Nem szégyenled magad, ennyire önző dög nem lehetsz!" – súgtam a fülébe, mire megmerevedett, és visszafogta magát. "Simogasd, készíts fel rendesen" - és tette, amit tennie kellett. Lágyan simogatta a lányt, kipuhatolta érzékeny pontját, úgy kényeztette. Az eredmény meglepően gyors volt: a nő vonaglott néhányat majd elélvezett.

Na erre azért még én sem számítottam. Úgy feküdt mellette az ágyon, mint egy darab fa, nem törődve azzal, hogy tömködik, csak hagyta magát. Végül a srác is elment. "Jobban megválogathatnád a partneredet, de sebaj egy numerára jó volt" - súgtam majd távoztam.

Este megfürödve illatosan feküdt az ágyon, mikor megpillantottam. Elkapott a vágy, hogy rá vessem magam. Bírja ezt a tempót? Vagy tanítsam meg egy-két dologra? Ez kemény lecke lenne neki, mert azt hiszi tökéletes, azonban van még mit tanulnia. Azt hiszem megérdemelné, de nem most.

Arcába fújva pillái megremegtek.

- Tudod, nem kérdezünk, csak átadjuk magunkat annak, amit kapunk, különben csettintek és eltűnök.

Némán adta meg magát. Írisze mögött megjelent az az igéző macskaszem, mely elragadta s a kéjek birodalmába röpítette. Lágyan érintettem mellkasát, nem rohantam le. Cirógattam, felkorbácsolva érzékiségét, közben egyre lejjebb vittem a kezemet. Hasán megpihenve apró csókok tömkelegét hullattam rá, melynek hatására teste megremegett. Nem siettem el, hosszú az éjszaka, és amit kap, abból talán tanul valamit.

A kellemes érintés nyomán, farka már most harcra készen meredezett fölfelé.

Kikerülve, combja belső felét kényeztettem. Egyik oldalon le, a másikon fel. Újra és újra. Közben néha csak éppen hogy hozzáértem feszülő golyóihoz, és kemény farkához.

E kényeztetés nyomán lüktetett a vére, farka keményen meredt fölfelé, nedve kicsordult.

- Látod, ez kényeztetés, az érzékiség felkorbácsolása - súgtam.

Nem válaszolt csak átadta magát érintésemnek. Már a lágy érintések hatására közel járt ahhoz a ponthoz, hogy kilövellje magját. Nem sürgettem, de teste mozgásából már következtetni lehetett, hogy alig várja a beteljesedést. Hallottam a gondolatát, amint könyörög, hogy engedjem végre elmenni. Most és csakis most hajoltam rá, nyelvem hegyével éppen csak megérintve makkját. Teste annyira felkészült, hogy ettől a puha meleg érintéstől elélvezett.

- Most szeretkezni tanulunk! - súgtam a fülébe, magamnak még megjegyeztem: a vad orgia sincs messze. Majd kiléptem elméjéből. Láttam amint kábán rendbe szedni magát, visszafekszik az ágyba és én álomcsókot küldtem felé.

Meditációs hétvége

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2013. június 29. Sukitore

Először, csak azt hittem, álmodom ezt a csodás friss kávé illatot, de ahogy tisztultak a fejemben az emlékképek, rájöttem, már nem az otthoni lakásomban vagyok, hanem a Balatonon, és tegnap Ágiékkal borozgattunk, majd a bódító Tihanyi Merlot megtette a hatását, pillanatok alatt álomba szenderültem. Fogalmam sincs, hány óra lehet, még a szemeimet sem nyitottam ki, de az ízlelőbimbóim már szinte érzik a fanyar-édes kávét a nyelvemen, ahogyan az illat előhívta a tudatalattimból.
Még nyújtózkodni sincs kedvem. Tudatom issza még egy ideig ezt az illatot, orromat átjárja, és bizony percek telnek el, ahogyan a nehézkes pilláimon keresztül beengedek egy pici fénycsíkot a fejembe. De azonnal vissza is csukom azt a pici rést, mert éles fény, a ragyogó napsütés ott táncol már a szobámban, hívogatva, hogy itt az ideje felkelni az ágyból.
Először is egy jó nagyot nyújtózom, még tán hangok is hagyják el a számat, olyan finomat aludtam az éjjel. Ha most kívülről látnám magam, egy igazi lusta macskát látnék magam előtt, aki kéjesen nyújtja ki a végtagjait, miközben kicsit dorombol is az elégedettségében.
Aztán felülök az ágyban, lábaimat belebújtatom a papucsomba, és amíg a köntösömet magamra húzom, már a hangfoszlányok is eljutnak a fülemhez. Ági és Tamás, beszélgetnek az étkezőben, és biztosan a kávéjukat fogyasztják, mert egyre erősebben érzem az ébresztő nedű csiklandó illatát. Mielőtt lemegyek hozzájuk, gyorsan a fürdőszobában megmosom a fogam, és rendezem szanaszét álló hajszálaimat, majd én is csatlakozom hozzájuk úgy a beszélgetésben, mint a kávézásban. 
Érdeklődöm tőlük, hogy ugyan mennyit gyakoroltak az elmúlt tanfolyam óta, de megnyugtattak, hogy bizony ők is hanyagolták, nem volt idejük a rohanó munka, család mellett olyan nyugodt órákat kiszakítani az életükből, amikor csak a meditációra koncentrálhattak volna. Ezzel aztán meg is nyugtattak, hogy egyikünk sem tud többet annál, mint amikor legutoljára elváltunk egymástól.

A reggeli kávézás után Ágiék elmentek felfedezni a települést, én pedig maradtam őrizni a házat, és várni az érkezőket. Estére, már mindenkinek itt kell lenni, a Mester is legkésőbb dél körül itt lesz. 
Bizonyára úgy indul majd a tanfolyam, hogy már este egy körbemutatkozással mindannyian megismerjük azokat, akik eddig még nem voltak velünk egy csoportban, illetve, akikkel pedig ismerjük egymást, elmeséljük, hogy mi történt velünk az utolsó tanfolyam óta. Kicsit tematikusak szoktak lenni ezek a bemutatkozások, de mégis némi lazaságot megenged a Mester, így igen jó hangulatban telik általában az ismerkedés az első este folyamán. 

A percek, az órák egész gyorsan telnek, én pedig a teraszon egy jeges tea mellett napozgatok addig, amíg a csapat meg nem érkezik. 

Először a Mester kocsiját látom, ahogy begurul az udvarba. Örömmel üdvözöljük egymást, de szinte nincs is lehetőségünk beszélgetni, mert folyamatosan érkeznek a résztvevők. Szinte mindenkit ismerek, igaz, van, akit csak látásból, de nagyjából tudom, hogy ki honnan jött, és mióta jár ezekre a találkozókra. Aztán amikor már elég sokan beszélgetünk a teraszon, a társalgóban, és az udvaron is, egyszer csak egy idegen autó, és egy ismeretlen férfi érkezik, fürkészve tekintetével a jelenlévőket.
Épp ekkor érkeznek Ágiék is vissza a hosszú sétájukból, és szóba elegyednek egymással. 
Ahogy kilépett a kocsijából, egy másodperc töredékéig összevillan a tekintetünk. Aztán ő Ágiékkal kezd beszélgetni, én pedig egy kis ideig figyelem őket. Főleg az ismeretlent térképezem. Magas, izmos, napbarnított, úgy a negyvenes évei közepén járó igen sármos férfi. Vajon, honnan jött, és ki lehet –gondolkodom- de nem jut eszembe, hogy láttam volna már valahol…

 

A hétvége folytatódik, amit még elolvashatsz a weboldalunkon!

 

Szerető szomszédok

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2013. június 21. Sukitore

Felébredek. Kipattan a szemem, és a szokásos játékot játszom. Megpróbálom kitalálni hány óra lehet. Fülelek, kint még nagy a csend. Gyenge fény az ablakon. Még korán van. Az órára nézek. 5:12 Na igen, még van fél órám a felkelésig. Mellettem feleségem szuszog, a másik szobákból a két gyerek álmának hangjai szűrődnek át. Csendben fekszem, ébredezek, gondolkozok. 
Összességében nem lehet okom panaszra. Szép, viszonylag nagy sorházi lakás, balatoni nyaraló, csinos feleség, két szép gyerek, stabil munkahely. Mi vagyunk az álompár a barátaink szerint. Egy dolgot nem látnak, bár erről mindenki hallgatni szokott. Az ágyban eléggé mások az igényeink a feleségemmel. Neki elég 10-12 naponta a szex, nekem szinte minden nap lenne kedvem hozzá. Ahogy mondani szokták, nem mindegy, hogy „hetente kettő-három”, vagy „két-három hetente”. Ha sűrűbben akarom, akkor elviseli, hagyja magát, de én már nagyon unom, hogy rendszeresen „megerőszakolom”. Próbáltam beszélni vele erről, de nem veszi az adásomat. 
Eddig csak egyszer csaltam meg, évekkel ezelőtt egy kolléganőmmel volt egy pár hetes viharos szex-kapcsolat, aztán váratlanul felmondott és nem találkoztunk többé. Utána még jobban hiányzott a rendszeres kielégülés, de mostanra már halványult ez az emlék. 
Annyira talán még sem, mert észreveszem, hogy dákóm meredten ágaskodik. Néhányszor végigsimítok rajta, nagyon hiányzik már egy finom női kéz, egy forró száj érintése. Több mint egy hét telt el az utolsó együttlétünk óta, és ez megteszi hatását. Kőkemény vagyok, az első cseppek is megjelennek, legszívesebben felkelteném a feleségem, de tudom, hogy kifejezetten utálja a reggeli szexet, és ez annyira látszik is rajta ilyenkor, hogy sokszor még a kedvem is elmegy a szeretkezéstől.
Hallgatózok, az utca zajai élénkülni kezdenek. A szomszédban csend van. Amióta elköltöztek a mellettünk lévő lakásból, nem hallatszik át semmi. De talán most változás lesz. Este mondta a feleségem, hogy ma új lakók költöznek. Ő tartja a kapcsolatot a régi tulajdonosokkal, kiveszi a postát, ilyesmi, de tegnap szóltak, hogy a továbbiakban nem lesz rá szükség, mert ma elfoglalják a szomszéd lakást. Kíváncsi vagyok, kik jönnek. Itt jó a közösség, ismerjük egymást, remélem ők is beilleszkednek.
Lassan felkelek, borotválkozás, reggeli, közben a család is ébred, kávé a feleségemnek, uzsonna a gyerekeknek, egy-egy puszi, aztán indulok. Az utcasarkon szembejön egy ismeretlen autó (csendes kis utca a miénk, ismerjük egymás autóját, azért is tűnik fel). Mögötte egy dobozos teherautó döcög, lassan jönnek, mintha a címet keresnék. Az ismeretlen Mazdát egy kopaszodó pasi vezeti, mellette egy csinos, barna hajú nő, egy pillanatra összevillan a szemünk, ahogy elhajtok mellettük. Költöztetőcég emblémája a teherautón. „Talán ők az új szomszédok” – villan belém, aztán elkap a reggeli forgalom.

 

A folytatás természetesen a weboldalunkon olvasható el.

 

 

Kalózsors

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2013. június 19. Sukitore

Tenger. Ez az én hazám, itt élek minden nap, szárazföldet alig látok. De ki mondta, hogy nem kemény egy kalóz élete? Itt lehet a legjobb zsákmányokat rabolni, szárazföldön nem visznek ennyi értéket az emberek.
- Húzd már meg azt az istenverte vitorlát, mit tökölsz ott?! - ordítok az egyik idiótának. Ilyenekkel vagyok megáldva, de rabolni azt tudnak.
Ma nyugalmas nap elé nézünk úgy látom. Az ég tiszta, a szél is kedvező. Bár lassan vizet kellene már felvennünk, úgyhogy holnap visszaindulunk a szállásra, ha ma nem lesz semmi zsákmány.
- Mit szarakodsz már ott? Igyekezz már! - szólok egy másik pojácának, aki valami kötéllel bíbelődik. Kell ez a keménység, hogy rohadjanak meg, különben fellázadnának és felkoncolnának. Így is már bepróbálkoztak páran, azóta is a cápák falatoznak belőlük.
Fedélzeten minden rendben, legénység elvan, gyerünk inni. - dörmögtem magamnak, és a kabin felé veszem az irányt. Odabent a szokásos üresség. Asszony nem bírná ki itt a vízen mellettem, na meg még a sok félnótásnak biztosan fájna rá a foga. Pedig már érzem, hogy egyedül már nem az igazi.
Mi a franc ütött belém? Érzelgősködöm, mint valami hülye, picsogós nőszemély. Francba!
Rácsapok az asztalra, aztán elindulok a kupához. Töltök magamnak egy kis bort. Jóféle ital ez, a múlt héten raboltuk egy kereskedőtől. Ő már nem bánja, ha iszom, kilógattuk az árbóc rúdjára. A nyakánál fogva. Hehe.
Felkacagok a gondolatmenetben, ahogyan ott nyöszörgött himbálózás közben. Hehe.
Ekkor felcsapódik a kajütajtó és berobban Jack, a barátom és helyettesem:
- Uram, hajó a láthatáron!
- Mondd csak - böffentek egyet - miféle?
- Valami kereskedő lehet... Közelebb menjünk?
- Mindjárt megnézem én ezt magamnak! - és elindulunk felfelé. Kiállok a parancsnoki hídra és a messzilátót elővéve belenézek. Valóban kisebb kereskedőnek tűnik. Nagyon jó hír! Így mégsem kell holnap visszamennünk.
- Uram? - kérdi Jack.
- Gyerünk! - mondom széles mosollyal hozzá fordulva, és máris felharsannak a parancsok, mindenki sietve igyekszik elfoglalni a helyét. Végre bezabálhatunk!

A Kalózsors folytatása elolvasható a weboldalunkon!

Töltsd velem a hétvégét!

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2013. május 11. Sukitore

Töltsd velem a hétvégét_thumb.jpg

Beléptem az irodahelységbe. Egy éve nem jártam itt, pontosabban egy éve és két hónapja. Szinte semmi sem változott. Eszembe juttatja az édes órák emlékét, amik itt kezdődtek.

A portaszolgálatnál senki sincs, így nyugodtan várakozok. Közben emlékezem. Másfél éve kerültem ide, mint utolsó éves szakmai gyakorlatozó egyetemista. Akkor csak szerencsés véletlen volt, hogy a vezérigazgató behívott interjúra. Véletlen, mert a vezetéknevem megegyezett az egyik ügyfelével, és az ügyfél helyett engem küldött be a titkárnője. Mikor beléptem az irodájába, leplezetlen értetlenséget, és csodálkozást láttam rajta, majd megenyhültek a vonásai. Hellyel kínált, és hagyta, hogy végigmondjam, miért kerestem fel. Valamiért úgy éreztem megkedvelt, mert pozitív választ adott, igaz azt is tisztázta, hogy ez egy félreértés eredménye, hogy fogadott, és egyedülálló alkalom, hogy elvállal egy egyetemistát szakmai gyakorlatra...

- Sziaaa! - Hallok egy vidáman csengő, ismerős hangot.

Hirtelen magamhoz térek az emlékeim közül. Máris elfog a viszontlátás izgalma, tudom, hogy hamarosan újra találkozom az egykori gyakorlatvezetőmmel - az egykori szeretőmmel.

- Szia Orsi! - válaszolok.

- Mi szél hozott? - kérdezi szomorkásan. - Talán a főnök miatt jöttél?

Rossz előérzetem támad: miért ez a szomorúság az Orsi hangjában?

- Igen, miatta... vagyis inkább hozzá. Szakmai dolog - füllentek.

A nagy barna szemű lány odahajol hozzám, a kezemre fekteti a kezeit:

- Szandra... Te nem tudsz semmit? - kérdezi.

- Mit kellene tudnom? - a vér is meghűl bennem. - Mi történt?

- A főnök múlt héten... Autóbaleset, tegnapelőtt volt a temetés - suttogja lesütött szemmel.

A világ megfordult velem és minden értelmetlenné vált. Fásult mozdulatokkal elindulok kifelé. Épp csak a kezemmel intek búcsút. Kilépek az épületből, a könnyeimet már nem tudom visszatartani.

A történet szomorú eseménnyel indul, de vajon vigasztalást kap a csalódott nő, vagy még jobban elveszti a kontrollt a teste és lelke felett?

Kiderül, ha elolvasod a történetet! Kattints ide a folytatáshoz!

 

Írókat keresünk!

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2013. május 06. Sukitore

Ha tetszettek az eddig olvasott történetek és kipróbálnád magad, vagy mások fantáziái helyett a sajátod írnád meg párban, akkor jelentkezz! Nem csak profi írókat várunk, hanem mindenkit, aki szereti az erotikus történeteket, vagy már írt hasonló sztorikat (például blogokon, más weblapokon). Nem is ragoznám:

 

A Sukitore oldalra írókat keresünk!

 

Használd ki az alkalmat és jelentkezz írónak közénk az alábbi módon:

- látogass el a www.sukitore.com oldalra

- a jobb felső sarokban lévő Menüben regisztrálj

- aktiváld a fiókod a kapott email segítségével

- lépj be az oldalra és nézz körül, keress írótársat! Ha megtaláltad, vedd fel vele a kapcsolatot, aki segít az első lépésekben is!

 

Várjuk a jelentkezésed!

 logo7_red_4_eves_grow15_150.jpg

Jószomszédi viszony

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2013. május 03. Sukitore

Jószomszédi_viszony_thumb.jpg

Gyönyörű, késő tavaszi idő van kint, legszívesebben nyakamba venném a várost és céltalanul sétálnék, csak hogy magamba szívhassam az édes tavaszi illatokat. De sajnos nem tehetem, sürgős munkám van, holnap fontos prezentációt tartok és még össze kell raknom az anyagot a laptopomon.

Ám, mielőtt nekikezdenék a munkának, gondolok azért a saját kényeztetésemre is. Könnyű vacsorát dobok össze, és amíg a sütőben összeáll, gyorsan lezuhanyozok és kényelmes, de mégis nőies ruhába bújok, erre a legmegfelelőbb egy farmer rövidnadrág és egy egyszerű világos pamut top. Persze a fehérneműt most mellőzöm, nem készülök sehova, így kényelmesebb. A zuhanytól felfrissülve indulok a konyhába, kinyitom a sütő ajtaját, rögtön az orromba kúszik az ínycsiklandó illat. Ízlésesen tálalom magamnak a finom vacsorát, kinyitok egy hozzá illő bort és a laptop mellé készítek mindent.

Elkezdek enni, miközben megpróbálom bekapcsolni a gépet. Megpróbálnám, de meg se nyikkan. Még nem idegeskedek, próbálkozom tovább - ellenőrzöm, minden rendesen be van-e dugva, áram is van, tehát elvileg minden rendben. De csak nem akar beindulni. Fogom a mobilom és hívom a bátyámat, hátha távsegítséggel kihúz a bajból. Mindent megcsinálok, amit mond, de így sem működik. Na, most kezdek el idegeskedni. És nem tud eljönni hozzám, mert éppen az ország másik végében van céges meetingje... Most akkor mihez kezdjek? Gondolkozom, hátha valaki ki tudna segíteni a bajból.

Akkor eszembe villan - a szomszéd srác! Párszor már beszéltünk, a liftben utazva, vagy éppen az utcán összefutva. Csak felületesen ismerjük egymást, de annyit tudok róla, hogy informatikus. Ez most kapóra jöhet, csak itthon találjam, ő az utolsó reményem.

Papucsba bújok, a tükörben gyorsan ellenőrzöm, hogy nézek ki, kezembe veszem a laptopot, majd kimegyek a folyosóra és bekopogok a srác ajtaján. Kíváncsi tekintettel nyitja ki az ajtót, de ahogy meglát, rögtön felderül az arca.

- Szia Zsolti! Remélem nem zavarok, de egy kis segítségre lenne szükségem és Rád gondoltam. - mondom kicsit zavartan, minden bátorságomat összeszedve.

Egy rossz laptop minden tehet mindenről, ami ebben a történetben történik. Két szomszéd, akik eddig csak elmentek egymás mellett, most megtalálják a másikban a játékos vágyat.

Némi adok-kapok és persze a beteljesülés itt olvasható!

 

Hajnali izgalmak

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2013. május 01. Sukitore

Hajnali_izgalmak_thumb.jpg

Hajnali négy van, még korom sötét, a buszmegállóban rajtam kívül senki, viszont a szemben lévő kocsmából szállingózó részegek kezdenek nagyon bosszantani (és bevallom félek is tőlük - mégiscsak egyedül vagyok). Sajnos a busz sokat késik, így már a sokadik barom akar hazakísérni. Némelyik már addig merészkedett, hogy a karomat fogva próbált jobb belátásra bírni, de szerencsére a kevésbé illuminált cimboráinak sikerült lebeszélniük a dologról.

Lassan a reptéren kellene már lennem, hónapok óta ígérem a húgomnak, hogy meglátogatom, de csak most tudtam szabadságot kivenni. Hol az órámat nézem idegesen, mert a repülő nem fog rám várni, hol pedig az ittas fószerokat próbálnám levakarni - egyre kevesebb sikerrel. Épp itt a következő, aki azt hiszi magáról, hogy ő a legjobb dolog, ami érhet életem során.

- Ugyan szivi, ne már! Akkor megvárom veled a buszodat, ne legyél egyedül - olyan közel áll, hogy a nyakamon érzem a leheletét. Elvesztené az egyensúlyát, de a derekamba kapaszkodva mégiscsak sikerül talpon maradnia. - Bocs szivi, de legalább a derekad már nem fázik.

- Nem, nem, hagyjon..... - hogy kiabálok, vagy könyörgöm, nem tudom, csak a menekülés lebeg a szemem előtt. Most még az sem érdekel, hogy a csomagomat magam mögött hagynám, csak el innen gyorsan!

Összeszedem minden bátorságomat, és egy határozott mozdulattal kiszabadítom magamat az önkéntes "lovagom" karjából. Amikor megfordulok egy másik férfiba botlom. Utánam nyúl, hogy ne essek el a lendülettől, de olyan pánik tör rám, hogy gondolkodás nélkül lekeverek neki egy akkora pofont, amekkorát csak bírok.

Az idegen zavart arcát látva kezdek kicsit tisztábban gondolkodni, és csak ekkor tűnik fel, hogy valószínű kicsit sem részeg, illetve az öltözete is felettébb rendezett. Eddig észre sem vettem a buszmegállóban parkoló kocsit, amiről úgy sejtem az idegené lehet. Legalább a "disznó" elsomfordált, viszont így egy másik kellemetlen helyzetbe keveredtem. Nagyon úgy tűnik, hogy csak segíteni akart, nem megerőszakolni.

- Én.... én..... - mondanám, de nem tudom, mit lehetne ilyenkor?

A lovag végül otthagyja a szerencsétlen nőt, vagy jobbra fordul a történet? Vajon hogyan jut el a nő a reptérre?

Csak kattints ide és máris megtudod!

 

A D-vitamin hatása

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2013. április 29. Sukitore

A D vitamin hatása_thumb.jpg

Boldogan és kipihenten ébredek. Amint kinyitom a szemem, máris örülök, hogy ma végre szombat van, nem kell munkába menni és vége a nagy hajtásnak. Már előre elterveztem, hogy mit fogok csinálni és örömmel állapítom meg, hogy az idő is velem tart. Kint már ragyog a nap. Egy kis napozásra van szükségem, arra, hogy testem feltöltsem meleggel és energiával. Egyedül nem akarok kimenni a strandra, mert akkor nem lenne nyugtom. Állandóan odajönne valaki egy béna szöveggel és fel akarna csípni, mint ahogy legutóbb is történt. Elrontották a napom, egyebet sem csináltam, csak hessegettem el a tolakodókat. Ezért ma úgy döntöttem, hogy inkább az erkélyen napozom, csendben, nyugalomban. Itt legalább tudok pihenni. Szerencsére téglafal övezi az erkélyt, és az egyedüli, aki beláthat az Roland, a szomszéd srác, aki szombaton dolgozik, tehát még ő sem zavarhat meg.

 

Egy könnyed szombat délelőtt kifeküdni a napfényre és élvezni a simogató napsugarakat - sokan így szeretnénk feltöltődni. De ha az ilyen pihenést megzavarják, annak ritkán örülünk ennyire...

Hajótörés – két nő karmai közt

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2013. április 25. Sukitore

Hajótörés.jpg

Hosszú idő telt el, amíg végre visszatértek az emlékeim. Újra megtaláltam a személy azonosságomat. Emlékszem a múltamra, éveimre és mindenkire akikhez közöm volt. Mindenre, ami azelőtt történt, hogy megváltozott minden, és a korábbi kalandor-csődörre, aki voltam, meg arra a kihasznált és felhasznált hímre, aki amnéziám idején lettem két nő kezében.

 

A szokásos, éves vitorlásversenyen voltam. Egy vihar észak felé sodort és minden erőmmel azon voltam, hogy ne süllyedjen el az egyszemélyes vitorlásom. Minden kommunikációtól megfosztva, napokig hányódtam, míg a szél enyhülni kezdett. Valahol a partok közelében vagy a környező szigetekhez közel járhattam, de sem műszer, sem navigáció nem volt már a kezem ügyében. Fáradt voltam és éhes, meg szomjas. Nem hagyhattam ott hosszabb időre a kormányt, mert nem voltak már automaták, amik helyettesítettek volna. Így alvásról és más szükségletekről csak futólag lehetett gondoskodni.

Aztán eljött az a pillanat is, amikor helyben elaludtam, hiába küzdöttem ellene. Mikor máskor támadt volna fel újra a vihar, mint ilyenkor éppen?

Manapság is előfordulhatnak hajótörések, főleg egy vitorlásversenyen. De a mai Robinson hogyan boldogul egy olyan szigeten, ahol két nő verseng kiéhezve?

 

Unalmas parti

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2013. április 23. Sukitore

Unalmas parti.jpg

A barátom már napok óta nyüstölt, hogy ide el kell jönnöm. Nem hagyott, és a csillagot is leígértette velem az égről, hogy itt leszek. És itt vagyok. Bár nem tudom mit látott ebben az estélyben, ami olyan nagyon kiváló és fantasztikus, mert tipikus bájolgás az egész. Ráadásul megérkezésünk után bár bemutatott pár embernek, ő valamerre eltűnt és azóta sem láttam. Valahogy úgy érzem most magam, mint egy csapdába esett állat, akit otthagytak a kalitkában. De a kíváncsiság nálam nagy úr és igazán érdekel, hogy mi lehet ebben a jó? Maximum ha egy óra múlva sem derül ki, akkor hazamegyek. Ráadásul semmi program, csak egy szimpla összejövetel. Tényleg kezd kínos lenni.

Veszek egy pohár italt a tálcáról és úgy indulok el a vendégek között körbenézni. Aztán egy forduló után egy pillanatra földbe gyökerezik a lábam: két hölgy előttem, mindkettő álomszép. Az egyik ebben a pillanatban rám is néz, de nem szégyellősen: szimplán végigmér, és aztán beszélget tovább. Na ez ám a szemtelenség netovábbja! Így még nő nem mért végig engem. De mégis, valahogy tetszik ez a női lekezelés, felébreszti bennem a vadászt. Amint a barátnője egy pillanatra magára hagyja, már lépek oda hozzá:

- Jó estét hölgyem! Zavarok?

Egyedül igazán unalmas lehet egy fogadás, de ha már van egy kihívó, akkor máris izgató fordulatot vesz a történet. Már csak az a kérdés, hogy vajon meddig mennek el a szereplők?

 

A terapeuta

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2013. április 19. Sukitore

A terapeuta.jpg

Fáradt vagyok.

Egész nap csak mások panaszait, problémáit hallgatom, és közben nem gondolhatok arra, hogy az én életem miként megy tönkre, mert ha egy pillanatig is elkalandoznak a gondolataim, nem tudom kézben tartani a beszélgetést.

Jó lenne már egy hónap pihenés, valahol a világ végén, de még egy bő hetet kell dolgoznom.

Arról nem is beszélve, hogy az egyik főnököm most szólt ide telefonon, hogy egy ismerősének gondjai vannak, és engem ajánlott neki.

Én ugyan közöltem a főnökkel, hogy egy hetem van a szabadságomig, és utána legalább három hétre elmegyek nyaralni, pihenni, de az öreg hajthatatlan volt, mindenképp rám akarta tukmálni az ismerősét. Ahogy letette a belső vonalas telefonját, néhány percen belül már az irodámban volt, és győzködött, mennyire fontos neki ez a barátja.

Hiába ajánlottam neki másik kollégát, nem és nem! Csak az én szárnyaim alá akarja bízni, mondván, bízik abban amit csinálok, és tisztában van vele, hogy a barátjának senki más nem fog úgy segíteni, mint ahogyan én...

Ha az ügyfél egy ismerős, akkor mindenképpen fogadni kell, hiába vár a pihenés. Vagy lehet, hogy a pihenés ezután már nem is fontos?

A terápia vajon hogyan sül el? Kattints ide és kiderül!

 

Bosszú?

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2013. április 18. Sukitore

Bosszú.jpg

Gondolataimba belemélyülve tologatom poharamban a jeget, alig hallom anyám legújabb pletykáját. A teniszpálya melletti kávézóban ülünk, és az időt a teniszezők megfigyelésével próbálom múlatni. Egy erőtől duzzadó férfi játszik - sajnos nekem háttal, és nem csinálja rosszul, minden ütésnél megfeszülnek izmai.

- Figyelj, kislányom! - szakítja félbe anyám ábrándozásomat. - Mivel eddig még nem jelezted, hogy lenne kísérőd az unokanővéred esküvői partijára, leszerveztem neked Petert. Tudod..., a mostoha apád üzlettársának fiát. Ismeritek egymást, és még jól is elsülhet. Ez nagy esemény. Ott lesz mindenki, aki számít!

Mintha villám csapott volna belém ebben a percben.

- Mit csináltál? - kérdeztem, de inkább kiabáltam, felpattantam idegességemben, és hirtelen mindenki minket nézett. Vérlázító, hogy a hátam mögött szervezkednek, de kissé zavaró lett, hogy bámulnak. Még az eddig nekem háttal teniszező pasas is csak méregetett kíváncsian, de én gőgösen elfordultam, mégsem csinálhatok itt cirkuszt, és visszaereszkedtem székembe. Ő erre gúnyosan elmosolyodott, biccentett anyám felé, és folytatta a játékot.

Tudom, hogy Peter kedves fiú, de ő amolyan "megalszik a tej a szájában" típus, semmi közös nincs bennünk.

Ugye ismerős a szituáció? Amikor arra találunk rá, aki ott van az orrunk előtt, de mégsem gondolnánk róla, hogy...

Mielőtt lelőnénk a poént, inkább olvasd el, és tudd meg, miként alakul ez a kapcsolat és mi köze a bosszúhoz?

 

Apró félreértés

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2013. április 17. Sukitore

Apró félreértés.jpg

Egy hete költöztem a fővárosba. Igaz, a tanulmányaim során gyakran megfordultam errefelé. Valahogy beleszerettem az itteni forgatagba, nyüzsgésbe, abba, hogy bárhol is dolgozik az ember, amint kilép az utcára, arctalan egy lesz a sok többi rohanó, dolgát végző ember között.

Az elmúlt pár napban a csomagjaimat pakoltam és interneten keresgéltem állást. Olykor elmentem egy-egy meghallgatásra, de még pozitív visszajelzést nem kaptam. Volt egy cég, ahova már kétszer is elhívtak, de valami miatt sosem kerültem sorra. A harmadik interjút péntek délutánra ütemezték át, de megkértek, hogy ne az iroda főépületébe menjek, ahogyan eddig, hanem egy kis cetlire feltüntetett címre. Először értetlenül álltam a titkárnő előtt, de aztán tisztázta, hogy ez a cégvezető magánirodájának a címe, és tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy odahív, mert így biztosan több ideje jut majd rám.

Milyen következményei lesznek annak, ha privát felvételiztetés történik? Egy lány, aki gyanútlanul állásinterjúra megy, de végül nem ott köt ki. Vajon sikerül a munkafelvételi?

Tudd meg, miként folytatódik a történet, hogyan végződik az állásinterjú!

Keményen büntetve

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2013. április 16. Sukitore

Keményen büntetve.jpg

Lassan térek csak magamhoz a kábulatból. Hol vagyok? Mi történt? Még nagyon homályos előttem minden, de ahogy tisztul a fejem elkezdek emlékezni. Valahol ott szakadt el a cérna, mikor munkából hazatérve benyitottam a sötét lakásba. Volt ott valaki. Engem várt. Nem tudtam villanyt kapcsolni, az okára nem derült fény, mert már csak azt éreztem, hogy valaki hátulról lefog. És egy szúrást a nyakamon. Aztán sötétség.

Ahogy kezdek magamhoz térni, próbálok körül nézni, hova is kerültem. Döbbenten szemlélem a fekete falakat körülöttem. Tágas, ablaktalan helyiségben vagyok, amit körben feketére festettek. Gyertyák, mécsesek világítanak körülöttem a földön és a fali tartókban. Velem szemben a falhoz rögzítve látok több láncot és régimódi vas bilincset. Hmm. Valami perverz kezébe kerültem? Én magamat is a perverzek közé sorolom, lévén azt élvezem, ami másnak fájdalmas tortúra lenne. De ez itt, ez a szoba, ez mesterfokú játékosra vall.

Ebben a történetben nincs finomkodás, csak keményen folytatódik a játék!

Ha erősnek érzed magad, kattints ide és olvasd tovább!

Tábori tűz

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2013. április 15. Sukitore

Tábori tűz.jpg

Véget ért az idei tanév, végre kiszabadulunk a négy fal közül. Levezetésképpen még két hét táboroztatás jön, de legalább messze a várostól, egy kellemes kis tó környékén, sok erdővel, jó levegővel. Sok kedvem nincsen az egész dologhoz, de viszonylag kezdőként, új iskolában semmi más választásom nem maradt, mint hogy jó képet vágva a dologhoz, önként és dalolva vállaljak egy harminc fős horda felügyeletét. Nehezítésképpen egy meglehetősen unszimpatikus kollegina tart még velünk, aki ritkán lát túl a szemfestékénél és lecsap minden hímneműre, aki az útjába kerül. Előre beharangozta, hogy nagyon reménykedik, a táborban lesz néhány férfi tanár is, egyéb iskolákból, s hogy ő azokkal bizony ki fog kezdeni. Hát…szíve joga. Nekem sem volna ellenemre egy kis kalandozás, de egyrészt nem minden áron, másrészt ezt véletlenül sem kötöm az orrára, ha úgy alakul…

Lassan itt a nyár és jönnek a táborozások. Mi mindent lehet hancúrozni egy ilyen helyen?

Olvasd el és megtudod!

A selyemfiú

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható 2013. április 14. Sukitore

A selyemfiú_thumb.jpg

Hetek óta nem voltam már senkivel együtt. Ki vagyok éhezve, nem is kicsit. Most viszont valami újra vágyom, nem egy ismerősre, nem egy szórakozóhelyről hazahozott pasira. Inkább csak arra, hogy kielégítsen valaki. Az ágyamban fekve, azon gondolkodtam, hogy mit is csináljak az ügy érdekében, mikor megláttam egy hirdetést:

„Várom azon hölgyek hívását, akik Kísérőt, illetve Erotikus szolgáltatásra keresnek igényes fiatal férfit.”

Jól hangzik, és még egy kép is volt mellékelve. Ha tényleg ő az, akkor azt hiszem, felhívom! Már csak abban bízom, hogy ráér ma, vagy holnap. Meg is tettem, megbeszéltem vele, hogy két órán belül ideér hozzám. A telefonba a hangja kellemesen mély volt, pont illett hozzá, legalábbis a képhez. Nagyjából vázoltam mit is akarok tőle, egy kis kényeztető szex, és semmi több - hacsak nem másképp alakul, de azért félek. Össze kellett szednem magam, mind lelkileg, mind testileg, hogy valahogy kinézzek, na meg persze a lakásban is rendet raktam. Nem tudtam néha mit csinálok, mert azt vettem észre, hogy remegek, de mitől is: a félelemtől, az ismeretlentől?

Vajon hogyan folytatódik a történet? Ha kíváncsi vagy rá, látogasd meg a weboldalunkat, ahol végigolvashatod az egész történetet egyben! Ráadásul le is töltheted a mobilodra, olvasódra, terjesztheted bárkinek!

Itt találod meg ezt a történetet pár másik, ingyenes sztori társaságában.