Szandra élvezettel kente szét a hasán a ráspriccelt forró levet. Tamás az utolsó cseppig kifacsarta a farkából, amit lehetett, aztán lihegve zuhant le a nő mellé. A szőkeség csillogó szemmel, elégedetten sóhajtott:

- Ez most jól esett!

- Nekem is - nyelt egyet a barna hajú férfi. Szandra felé fordult, Tamás csapzott fürtjeit elsimította.

No akkor megint hosszú leszek. Sok, tartalmas komment jött egy blogbejegyzéshez a Facebookon, ami érdekes gondolatokat szült bennem. Csak tudnám, hol kezdjem, mert több dologra is kitérnék...

Tíz év nagy idő - mondogatják sokszor, bár ha azt nézem, minden relatív: valakinek egy év is az, másnak ötven is elrepül. Tíz év alatt egy újszülöttből negyedikes iskolás lesz, és elég sok minden történik egy ember életében, még ha remeteként is tengeti valahol. Egy weboldal életében sem kevés, bár ha azt nézzük, hogy az internet húsz évvel ezelőtt kezdett szélesebb körben terjedni... Nos, következzen egy szubjektív történet a Sukitore oldalról és az írói csapatáról. Ígérem, hosszú leszek!

Nézem a szemed. Mélység, melyben elveszek és felemelkedem, melyben látom önmagam. Mennyi emlék és idő rejtőzik benne. Egy örök varázs.

Mosolyogsz. Huncutul elhúzod a szád és nevetésed betölti a fülem, mely visszhangzik még utána is, bekúszik testembe és kitölti azt.

Érintésed érzéki. Minden simogatásod és puhaságod bőröm kényezteti, libabőrös leszek tőle. A fejemtől a talpamig beleborzongok.

Tüzes a csókod. Hol finom és kényeztető, máskor szenvedélyesen lángoló. Körbeöleli a számat, követelőző és akaratos. Vágyom rá.

Sóhajod mámorító. Amikor megérintelek és kényeztetlek, mélyből feltörő ősi megkönnyebbülés, forró felemelkedés. Imádom hallgatni.

Álszentek vagyunk mi, emberek. Rona legújabb, valós eseményeken alapuló regénye ismét megmutatta, mennyire nem tudunk szembenézni a prostitúcióval. Feszengünk, kínosan érezzük magunkat egy szexmunkás társaságában, csak tárgyként kezeljük, holott az ősi mesterség művelője is ember. Sokszor bele sem gondolunk abba, hogy mi késztetheti a nőket arra, hogy szexmunkásként dolgozzanak. A legtöbb esetben valamiféle kényszer a fő ok, amibe inkább bele sem gondol az ember, inkább elítéli vagy kihasználja a prostituáltakat.

Arra ébredtem, hogy nyaltak. Valaki a makkomat nyalogatta. Nem értettem a dolgot, de átadtam magam a kellemes érzésnek, és hagytam, hogy kényeztessen az ismeretlen. Biztosan álmodom - állapítottam meg magamban, ráadásul nagyon bizsergető volt.

- Nagyon jól csinálod, ne hagyd abba! - biztattam.

Figyeltem, ahogy a csuklója járt. Egymás szemébe néztünk, fülig ért a szája.

- Akkor jó lesz így? - kérdezte.

- Persze, csak ne add fel! Akkor jó, ha kemény.

- Igyekszem, igyekszem... - lihegte. - Másik kézzel esetleg?

- Hát ez fantasztikus volt! - fordultam le róla. Kimerülve pihegtünk egymás mellett.

- Az! Huh! - sóhajtott mélyet.

- Ennyire még sosem volt ilyen jó!

- Tényleg nem - helyeselt.

Este volt, a mellékutcában senki nem járt. A délutáni műszak után jó, ha éjfél előtt hazaért a szőkeség. A ház súlyos kapuját csak nehezen tudta kinyitni, ami hatalmas csattanással csukódott be mögötte. A kulcscsomó zörgését a régi épület folyosójának falai visszhangozták. Magassarkú cipője sietve kopogott a lépcső felé: már csak két emeletet kell kibírnia benne és végre megszabadulhat tőle, kinyújtóztathatja elfáradt lábujjait. Gondolatban már elnyújtózott az ágyban, élvezve a pihenés perceit.

Ahogy a lábát az első lépcsőfokra tette, egy kéz megragadta hátulról, befogta a száját és a falnak nyomta. Nem bírt hátranézni, az ijedtségtől megmerevedett.

- Ne fordulj meg! - sziszegte egy hang.

- Drága főnök úr, nem kaphatnék fizetésemelést?

- Kedves Jucika, ez nem így működik.

- Akkor hogyan?

- Dolgozzon jobban! Vagy többet.

- De a munkámra sosem volt panasz és nem állok le!

- Hol vagy édesem? Merre vagy? Mindjárt indul a busz! - kiabált az aggódó feleség a fák felé.

A férje határozott léptekkel indult be, amikor legutóbb látta. "Csak nincs semmi baja!" - gondolta aggódva. Nem akart utána menni ebben a kényes szituációban. "De mi van, ha mégis kell a segítségem?" Máris rosszullétet, mentőket látott maga előtt.

- Mindjárt megyek, de még nem végeztem! - hallatszott elfojtva a bokrok mögül.

- Csókolom! Megjött a Körbenállók harmadik része? - szólt be egy kisfiú a kicsiny újságos pavilon résnyi ablakán.

- Igen, ma reggel hozták, tessék! - nyújtotta át mosolyogva neki az ablak túloldalán ülő, fiatal szőke szépség.

A kisfiú kifizette az újságon lévő árat, majd elköszönt. Utána egy idősebb férfi érdeklődött:

- A Mezőgazdasági jelentés újabb számát kérem.

- Innen fentről sokkal szebb a kilátás! - mosolygott a szőke nő.

- Ugye, megérte feljönni ide? - kacsintott a lebarnult férfi.

- Nagyon! Belátni az egész környéket!

- Ez most jól esett! - sóhajtotta kimerülten a lány.

- Pedig még van hátra pár gyakorlat! - kacsintott a fiú.

- Jó, jó, ne hajts!

- Hidd el, ezt nem lehet könnyedén venni, fél vállról! Kitartás kell hozzá!

- Igenis főnöknő! - mi mást mondhattam volna? Szigorúan nézett a zöld szemeivel. A tekintete mindig megbabonázott.

- Sietnünk kell, fél óra és itt vannak a szerződésért!

- Én igyekszem...

- Nagyon finomat főztél édesem! - hajolt oda Peter a párjához, Ginához, aki a jobbján ült. Elcsattant egy puszi a szájra dicséretképpen.

- Tényleg nagyon finom! És ez még csak az első fogás? Mi jöhet ezután? - csodálkozott George, aki az asztal másik végében ült. Párja, Sandra a házigazda Peterrel szemben foglalt helyet. Így ülték körbe a vacsorát, az asztal tele volt finomságokkal.

- Gina, tényleg kitettél magadért! - csettintett Sandra, miközben a saláta után nyúlt.

- Ó, csak a vendégek keedvéért! - pironkodott a háziasszony, utalva a fiatal párra.

- Máskor nem így szoktál főzni? - lepődött meg George.

- Ó, dehogynem! - legyintett Peter, majd Sandra szemébe nézett és elhallgatott.

- No mi az? - érdeklődött a lány, látva a fiú szótlanságát. Az csak harapott egyet a villára feltűzött húsból és megrázta a fejét falatozás közben:

- Semmi.

- Jobbra fordulj, azt mondta a GPS...! - intett a telefonnal a fiú az anyósülésen.

- Jól van, fordulok, de így nem tudok koncentrálni! - forgatta a lány a szemeit.

- Pedig nincs más dolgod, mint az utat nézd. Majd én irányítok itt melletted.

Talán kevesen tudják, de a Twitter és a Tumblr sokkal szabadabban kezeli a szexualitást, mint a Facebook vagy az Instagram (ez utóbbi érthető, hiszen a Facebook tulajdona). Mégis kevesebben "csiripelnek" itthon, pedig van benne lehetőség, még ha nem is arra használjuk, amire eredetileg szánták. Körültekintő feliratkozásokkal saját szexmagazinunk is lehet a Twitteren anélkül, hogy előfizetnénk bármilyen szolgáltatásra.

Vágy, szenvedély, szerelem, kíváncsiság és persze sok szex – ezekkel a szavakkal jellemezném elsősorban Rona Fire legújabb, Switch című könyvét. A névadásból a bennfentesek talán egyből sejtik a könyv irányát: miként kerül az író a BDSM világába és lesz sub (submissive – alávetett) vagy éppen dom (domináns, azaz irányító, vezető, uralkodó). Nincs finomkodás: fejest ugrunk a szexualitás mélységeibe, minden fejezettel egyre többet és többet kapunk. Ami érdekesebbé teheti egy kívülálló számára is ezt a könyvet, hogy az írónő folyamatosan kontrollálja, elemzi önmagát, a múltját, olyan a kérdéseket tesz fel, melyek bármely, hozzá nem értő emberben is felmerülnének. Ezekkel a kapaszkodókkal már bátrabban és magabiztosan szemlélhetjük ezt az érdekes, az ember fizikai és szellemi határait feszegető világot.

Ma alaposan elgondolkodtam a Sukitore jövőjét illetően. Lehet, hogy sokaknak szomorú eredményre jutottam, de úgy gondolom most, hogy ez a realitás: nincs igény egy ilyen oldalra, vagy ismét sikerült egy utópisztikus ötletet megvalósítanom, ami még nem érett meg a befogadásra.