Ajándékot nem beszéltünk meg, de nem is várok semmit. Elég, ha itt vagy velem, összebújva, és ezzel a csillogó szemmel. Meglátom benne magam és a fát, ahogyan szikrázik.
- Édesem, bevallom, hogy egy meglepetéssel készültem. - látom, hogy rázod a fejed, hogy nem kellett volna, de a szád elé teszem a mutatóujjam finoman és folytatom. - Csssst! Tudom, hogy nem beszéltük meg, de úgy gondoltam, hogy mégis szeretném kifejezni szerelmünket. Egy olyan ajándékot adok, amit itt nem tudok odaadni. Szeretném, ha most a fát itt hagynánk, és a lakást is.
Nézel kikerekedett szemekkel, és bár édes szád szóra nyílna, de hang nem jön ki rajta. Aztán mégis pár szó kibújik:
- De... de hova? Milyen... meglepetés? Miről van szó? - kérded kicsit hitetlenkedve.
- Bízz bennem, és csak arra kérlek: öltözz fel melegen és csinosan. Szeretném, ha felvennéd a bundádat, amit olyan ritkán látok rajtad. Szeretném, ha ma azt vennéd fel.
- De mégis... - nem hagylak tovább beszélni, egy csókot adok, majd ezt mondom:
- Mindent megtudsz, csak öltözz, kérlek! - és mielőtt még újra kérdeznél, megfordulok, és eltűnök a szobában öltözködni. Pár perc és máris felveszek egy öltönyt, a szekrényből a vasalt inget, nyakkendőt. Mikor kilépek a szobából, teljesen elegánsan látom, hogy a gardrób ajtaja csukva van még. Aztán kilépsz. Álomszép vagy. Talán látod rajtam a varázsod hatását, de te is pár pillanatra megnéztél.
- Indulhatunk hölgyem? - kérdezem.
- Igen, csak a bunda... - és a gardróbba visszalépsz, leakasztod a szekrényről.
- Engedd meg, hogy segítsek. - lépek oda és felsegítem a bundád. Majd én is felveszem az öltönyhöz való hosszú kabátot, és még kiveszek egy finom női sálat gyorsan, ami eltűnik a zsebemben. Ahogy kilépek a gardróbból felkínálom a kezem:
- Szabad? - és mosolyogva, de kíváncsiságtól telve belém karolsz és kilépünk az ajtón.

(folytatás: www.sukitore.com)