Te sem maradsz tétlen, simogatod a lábam, aztán a puncimat is. Érzed, milyen forró és ez méginkább felizgat téged is. Egyre jobban tör fel belőlem a vágy, hogy magamban érezzelek.
Túl sok rajtam a ruha, villan át a gondolat a fejemen. Arrébb megyek, közben le sem veszem rólad a szemem. Leveszem a ruháimat, de csak szépen lassan.
Időt kellett nyernem, hogy észhez térjek. Mikor már teljesen meztelen vagyok, odamegyek az ajtóhoz és bezárom, nehogy meglepjenek minket.
A hátamon érzem a tekinteted. Biztos vagyok benne, hogy mustrálsz...

A kezed valamerre eltévedt, mert állandóan csak kerülöd a farkam, úgyhogy lassan ideje, hogy rávezesselek... De nem úgy, ahogy számítasz rá, hanem egy kis finom terelgetéssel: a kezem elindul az oldaladon, lecsúszik a combodon, majd legbelül felkúszik a puncidig. Nyögjél csak, sóhajtozz, de innen nem mozdulok.

Mikor megcsókolsz, már tudtam, hogy rossz lépés volt odamenni hozzád. Mert ezzel minden ellenállást megszüntettem kettőnk között.
Ahogy megérzem a nyelved a számban, a kezem szinte magától indul felfedező útra. Legalább a ruhákkal nem kell bajlódnom.
Végigsimítok az arcodon, a nyakadon, a mellkasodon, és végig a hasadon. A farkadhoz nem érek, hanem körülötte simogatlak, a combod, az oldalad, a hasad...

Nem akartam megcsinálni, amiket kérsz, hátha jössz és megmutatod. Nem is csalódtam benned, mert elindulsz, hogy na majd te... Na majd akkor én!
Amint elfordítod a fejem, megfoglak, és a számra húzlak, úgy csókollak meg. Mintha kicsit tiltakoznál, de aztán enged ez az ellenállásod, és már hagyod magad. Sőt! Elindul a kezed lefelé...

Behalok ezen a pasin. Még jobban ki is tolja a csípőjét... Nagyon hívogató ez a póz. Mit csináljak? Mégsem támadhatom le...
- Dave! Megtennéd, hogy a fejed picit lejjebb hajtod, és onnan nézel fel rám? Nem, ne annyira... Picit feljebb... - Valahogy nem jó.
És ekkor meggondolatlan lépést teszek.
Odamegyek hozzád, megfogom az állad, és elfordítom a kellő irányba a fejed, eközben te...

Mit néz ez a nő egyre sűrűbben? Lenézek... Jah... hogy a farkam már így áll? Oh... a gondolataim.
Vigyorgok magamon, hogy hát most nincs mit hova takargatni, és elég keményen áll már, pont feléd mutatva. Nincs mit szépíteni, fel kell vállaljam, legfeljebb te jössz zavarba, ha már aktot akarsz rajzolni... Legalább legyen szép az a rajz...
Ki is nyomom a csípőm, hogy jobban lásd a farkam...

Bátor pasi, hogy eljött. Gondoltam, adok neked egy kendőt, vagy kerítünk valamit, amivel eltakarhatod az ékességed... De úgy látom, nem vagy szégyenlős. Minden további nélkül lefekszel oda, ahova mondtam, úgy, ahogy kértem.

Na jó, essünk neki annak a rajznak! Körvonalak, segédvonalak... jó lesz. Kikukkantok rád néha. Nagyon koncentrálok, és megpróbálok nem túl kihívóan nézni.

De, pár perc után úgy látom, mintha benned elindult volna valami... Visszabújok a vászon mögé, mint akit rajtakaptak valamin. Én látok rosszul, vagy tényleg bekeményedett a pasi?!... Alig merlek megnézni újra.

Mégis erőt veszek magamon, komoly arccal újra kinézek, és azt kell látnom, hogy a farkad igen erőteljesen áll, te meg nagyon kajánul vigyorogsz... pláne, miután észrevetted, mit nézek.

Teljes akt? Hmm.. Egy takarásra alkalmas kis anyag nem lett volna rossz... Na jó, ha teljes akt, ám legyen, úgyis csak te látsz.
Szóval feküdjek ide? Rendben. Te elbújsz a vászon mögé és azt látom, hogy néha kikukucskálsz. Látok a szemedben némi huncutságot is, és néha végignézek magamon, hogy mit is láthatsz te rajtam... Aztán a gondolataim elkalandoznak, mit tehetnék itt veled, ha már meztelenül vagyok... Elképzelem, amint végigcsókolsz, le a hasamon át...
Egyre furábban nézel, és nem értem, miért is...?

- Bocsi, hogy nincs öltöző, de úgyis meztelen leszel előttem... szóval... remélem, nem baj. - mosolygok kacéran.
- Nem, persze. - mondod magabiztosan, de én látom rajtad, hogy azért nem vagy magadban teljesen biztos.
- Sokszor rajzoltak már le meztelenül? - kérdezem, hogy eltereljem a figyelmed. Mintha megütközést vélnék felfedezni az arcodon. - Szóval, nem mondták meg neked, hogy teljes akt lesz?... - kérdezem. Te nemet intesz a fejeddel.
- Na, akkor ez érdekes lesz... - jegyzem meg halkan. - Nos, neked ide kéne lefeküdnöd úgy, hogy az egyik könyöködön támaszkodsz, mert így látszani fognak a vállizmaid, és a karizmait is. És ebben a pózban a mellizmaidat is meg tudjuk mutatni... - végigmérlek, és hozzáfűzöm - meg a gyönyörű kockás hasad is...

Elhívnak néha egy-egy fénykép erejéig, de aktot még nem álltam. Nem hinném, hogy problémásabb lenne, mint egy hagyományos kép elkészítése. Nem vagyok szégyellős, és hát úgyis csak egy helyben kell állni...
Odaérek és ajtót nyitsz. Hmmm... meg is nézlek alaposan. Érdekes lesz, mert már most szimpatikus vagy.
Lepakolok és megkérdezem:
- Lesznek még? Vagy csak te rajzolsz?
- Nem, csak én. - feleled. - Már el is készítettem a helyed, parancsolj.
Ha már öltöző nincs, akkor előtted kezdem el vetkőzni...

Remek, mindját kilenc óra és jön a delikvens. Remélem, egy jó pasi jön, nem úgy, mint múlkor. Na, majd meglátom.

Ekkor halkan, de határozottan kopognak az ajtón.
- Tessék! - szólok ki. Rendezgetem az ecseteket, festékeket. Csak egy pillanatra nézek fel, aztán már nem is tudom rólad levenni a szemem. Hohó! Arról nem volt szó, hogy egy félistent érkezik...
- Üdv! Dave vagyok. Az akt képhez... - Kezded, de közbeszólok.
- Igen, jó helyen jársz. A vizsgamunkámhoz keresek modellt. És örülök, hogy te jöttél... - mondom zavaromban.

Te lépsz előre egyet és nyújtod a kezed udvariasan. Kezet fogunk, én meg nem bírom levenni rólad a szemem. Pedig kéne, nagyon kéne, mert ezt már te is észre fogod venni... Ami nem is baj, mert most több órán keresztül csak téged foglak nézni.
- Yvett vagyok. - mosolygok vissza rád.
- Hova tehetem a táskámat? - kérdezed.
- Ahova csak akarod... - mutatok egy széles mozdulattal körbe az igencsak tágas műteremben. - Van hely bőven. - teszem még hozzá.

Jó napom lesz ma, úgy érzem. És, ha minden jól megy, egy gyönyörű pasiról fogok aktot rajzolni...

Odalépsz a motorhoz és nem tudom mire véljem a távolodásod, viszont ahogyan a kezed a motorra tévedt, már sejtem mire is gondolsz... Elmosolyodom, és hát persze, hogy csináltam már motoron...
Megfoglak és felültetlek a kormánynak háttal a motorra, felhúzom a felsőd és szopni kezdem a bimbódat. Hátradőlsz a kormánynak és úgy élvezed harapásaimat.
- Erre gondoltál? - kérdezed tőlem nyögve, én csak annyit tudok a bimbód alól kinyögni, hogy mmmmmmmm.... Nagyon finom a bimbód és a popsid alá is nyúlok keményen... Ez a bőrnadrág is útban lesz szerintem.

(folytatás a Sukitore weboldalán: www.sukitore.com)

Nagyon fölényesen viselkedsz, és felötlik bennem újra, hogy hagyni kéne ezt az egészet a fenébe, amikor gondolataimból arra révedek, hogy megcsókolsz. Most finoman és gyengéden. Nem is tiltakozom.... Hozzád simulok, kezem a tarkódra siklik, a másik pedig a hátadra. A finom és hosszú csók végén a füledbe súgom:
- Kell még bizonyítanom? - neked meg nem lenne ellenedre, ha tovább bizonygatnám az igazam.

Így újra megcsókollak, ezúttal már sokkal szenvedélyesebben, mint az előbb. Hátrálsz egy-két lépést a falig, nekidöntelek, és szinte rád mászom. Érzem, rád is hat ez a szenvedélyesség. Szorosan magadhoz húzol, karjaid erősen tartanak.

Aztán mikor ajkaink elválnak, ellépek tőled, és odasétálok a motorhoz. Feléd fordulok, ráteszem a motorra az egyik kezem és kihívóan nézlek. Te még a csók hatása alatt vagy...

Nézd már, hogy felvágták a nyelvét a kiscsajnak! Most meg hová vezet? Mit akar ez velem itt hátul?
Hoppá! Hmmm... micsoda egy motorja van ennek a lánynak... Nem rossz, nem rossz...
- Oké kislány, a motorod jöhet. De te mit tudsz felmutatni? Mennyire vagy bevállalós? Mert eddig a sértődött nózidon kívül nem sokat láttam ám! Ha sokat sértődgetsz, akkor nemhogy a nőm nem leszel, de még bandatag sem. Szóval, elismersz főnöknek és nem adod a nagylányt, vagy vagány csaj leszel és be is bizonyítod? Hm?
És odalépek hozzád, de most nem durván, hanem kifejezetten csábítóan csókollak meg... És érdekes módon viszonzod is, és nem lépsz a lábamra sem. Csók végén odasúgod a tarkóm fogva:
- Kell még bizonyítanom?
- Ha tovább is bizonyítanál, nem lenne ellenemre - mondom kicsit mosolyogva és erre magadra húzol egy újabb csókra.

Kiérünk... még én sem tudom, mit akarok, de te nagyon nagyszájú vagy még akkor is, amikor már nincsenek ott a haverjaid. Mi legyen, mi legyen... gondolkodom magamban. De, mire valamire is jutnék, te megcsókolsz... Erősen, durván. Az ilyet nem szeretem. Megpróbállak ellökni, de te annál erősebben csókolsz.

Nem tudok mit kitalálni hirtelen, a cipődre lépek... erre elengedsz.
- Szóval makrancos vagy mi? - kérded. De én nem válaszolok, de a szemem szikrákat szór.
- Csak, hogy megérts egy-két dolgot... - mondom és elindulok a ház melletti sikátoros részhez...

Te kíváncsian követsz. Amint befordulunk, meglátod azt, amit mutatni akartam.
- EZ az enyém.... - mondom halkan, neked meg eláll a szavad attól, amit látsz. Gyönyörű a motor, ami ott áll, és te ledöbbensz, hogy az az enyém... Ez picit megzavar... de hamar úrrá leszel magadon.

Kissé szemtelen vagy, és amikor megragadod az övet, még nagyot is nézek, de jó, most már kíváncsi vagyok, mit kezdesz velem. A többiek röhögnek, oda is szólok nekik, hogy foglalkozzanak a dolgukkal, most egy kis magányra vágyom. Aztán amikor odakint elengedsz azért megkérdem:
- Na mondd csak, akkor mit akarsz itt? Azon kívül, hogy ilyen pimaszságért rendesen megkaphatnád a magadét. Szóval, közénk akarsz tartozni? És velem kezded? Na lássuk mennyire vagy nagylány!
Megfogom a fejed és lecsókollak ott pár tag szeme láttára. Tiltakozni próbálsz, annál erősebben foglak. Mire erősen rálépsz a csizmám orrára és elengedlek.
- Szóval makrancos vagy, mi? - kérdem kissé ingerülten, de tetszik a hevességed... Ágyban is ilyen lennél?

- Neked is szép napot Tim! - morgom az újonnan érkezőnek. Aztán visszafordulok hozzád gúnyos hangsúllyal. - Beszélhetnék Önnel, kedves uram, négyszemközt? Vagy csak a bandája előtt olyan nagy legény? - kérdezem szerfelett pimaszul, és keményen viszonzom a pillantásod. Picit megrándul a szád, erre nem számítottál.
- Legyen - hagyod rám. Kérdő a tekinteted, nem nagyon érted, hogyan gondoltam ezt a beszéljünk kettesben dolgot.

Én közel lépek hozzád, az egyik kezem a mellkasodra teszem, és végigsimítok rajtad, le egészen az övedig. Már kezdenél újra gúnyosan mosolyogni, amikor megfogom az öved csatját, és vele együtt a nadrágodat is... megfordulok és gyors léptekkel elindulok kifele a pubból, téged magam után húzva. A többiek ebből csak annyit látnak, hogy te szorosan utánam jössz, de nem tudják, miért.

Te nagyon meglepődsz ezen, de mire szólhatnál, már ki is értünk....

Megfordulok és azt látom, hogy tényleg nem a pincérnő az...
Na te meg ki lehetsz? Mit kezdjek én most veled? Futár vagy, esetleg egy másik banda tagja? Fürkészem a tekinteted, és a többiek is téged néznek. Na jó, csak kiderítem ki vagy, ha pedig a riválisoktól vagy, akkor a srácok úgysem engednek el, amíg végig nem mennek rajtad... Azt pedig még egy nő sem merte megtenni...

- Na? Mit akarsz? - kérdezem félfogról...

Épp hebegnél, amikor belép Tim és hátbavág téged:
- Én hoztam. Jó bőr mi? Állítólag be akar lépni hozzánk... Tökös csaj, mi?

Erre röhögésben törnek ki a többiek:
- Inkább pinája legyen, mint töke!... Mi vagyunk mi, üdvhadsereg? - ilyen és hasonló bekiabálások érkeztek.

Ezt el kell fogadni annak, aki belép hozzánk, és ide nem puhányok járnak, pedig mintha elbizonytalanodtál volna... Nekem is kissé puhánynak tűnsz, szám sarkából gúnyosan mosolygok rád...

Végre összeszedem minden bátorságom, megszólítom óvatosan, ő meg pincérnőnek néz. És úgy látom, az asztaltársaságának sem tűnik fel, hogy egy fekete alapon, fehér nonfiguratív mitás bukósisak van a kezemben, és egyáltalán nem pincérruhában vagyok.... Remek kezdet...

Picit elbizonytalanodom és még egyszer megkérdezem.

-Zavarhatom? - Erre már csak megfordulsz.

Rám nézel, és nagyon meglepődsz. Nem rám számítottál. Tüzetesen végignézel, és az asztalnál ülők is. Többen összesúgnak, összemosolyognak. Egyedül te maradsz komoly... vagy inkább komor. Ezt még nem tudtam eldönteni.

Szólalj már meg! - Rimánkodom magamban.

Ha már ezt a bandát összerittyentettem, még szép, hogy tisztelnek. Nem kevés időmbe telt felépíteni és fenntartani ezeket a nehézfiúkat és csajokat.
Úgyhogy ide nem jöhet akárki, csak olyan, aki közénk való, nem nyápic, és ha egyedül is maradna, akkor is olyan, mintha mögötte huszan lennének. Ide válogatott emberek járnak. Éppen iszogatok is a haverokkal, az egyik épp valami hülye autóssal történő balhéját meséli, amikor megszólal egy hang mögöttem:
- Khm... Zavarhatom?

Biztos a pincérnő. Hátra sem fordulok, és úgy mondom neked:
- Két sör lesszíves... vagy lesz szívás! - és még röhögök is a poénomon, de nem fordulok meg. De nem hangzik el a "Rendben" szó, hanem ismét ugyanaz a kérdés:
- Khm... Zavarhatom?

Szemtelen egy csaj, most már megnézem magamnak. Meg is fordulok.