Csak nemrég csatlakoztam a Tüzes villámok csapatához. Nagyon sok jó motoros van közöttük, akiket már régebbről is ismertem, ők unszoltak, hogy lépjek már be én is, köztük a helyem.

Nem tudtam, hogy hogyan mennek ilyen körökben ezek a dolgok, de a haverom, Tim, azt mondta, hogy beszéljek a főnökkel, ő dönti el, kit vesznek be a csapatba, és kit nem. Aztán majd meglátjuk.

Gondoltam, ezen ne múljék... elmentem hát a törzshelyükre, a Hat toll pubba (én késdobálónak hívnám... dehát, ez volt kint a cégéren).

Messziről kiszúrtam Őt... a vezért, mert csak az ő dzsekijén volt egy villám, lángnyelvekkel körülvéve...

Oda is léptem hozzá...

- Khm.... Zavarhatom?

Kezdeti zavaromon gyorsan felülkerekedve végre megértem, mit is szeretnél. Kezem máris nyúl a telcsiért, és pötyögi a cetlin lévő számokat. Ujjaim eközben semmit nem mozdulnak puncimból, lassan masszíroznak belülről, miközben tenyerem csiklómon köröz finoman.Telefon kicseng. Egyre izgatottabb vagyok, nézem a vágytól homályos tekinteted és végre meghallom a hangod:
- Szia édes! - búgod halk izgatottsággal, de válaszom sem marad el. Éppen közel megint a kéjes remegés, szinte belesóhajtom a telefonba
- Szia édes!!!

(folytatás a Sukitore oldalán: www.sukitore.com)

És elélvez.. és megint.. és folytatja!!! Na ebből már nem akarok kimaradni!!! A cetlit már az ablakra tapasztom, nehogy eltűnj! Nézz ide! Ez az!!! Mutogatok neked, hogy hívj fel, de nem érted és kissé zavarban vagy... aztán mégis azt látom, hogy a mobilod után nyúlsz, és már csörög is az enyém...
- Nah, a párom... - morgom oda a kollégának kifogásként, aki legyint, és már veszem is fel a telefont, hogy halljalak.
- Szia édes! - szólok bele és alig várom milyen a hangod...

Ujjaim egyre vadabban mozognak, tudom, hogy ráérek, de mindennél elsöprőbb ez az érzés... Máris akarom azonnal, mert lassan tovább kell gurulni! Másik kezem határozott mozdulatokkal segítségemre siet, bújnak be puncimba, miközben csiklómat morzsolgatom. Fenekem kicsit kiemelve simogatom saját bensőmet, és szinte máris érzem: testem közel jár a remegéshez... Szemem behunyom kicsit, miközben máris remeg testem, ujjaim még intenzívebben morzsolják csiklóm. Halkan fel is sikítok, hisz hallani úgysem hall senki.
Épp jókor nyitom ki szemem, miközben lassan csitul testemben a remegés. Jobb kezem a sebességváltón, amely alakja még jobban felkorbácsolja képzeletem, de indulok. A kormányt alig érintem, miközben másik ujjam ki sem veszem magamból...
De az érzés, hogy valaki figyel csak nem múlik, miközben előrébb gurulok. Jobban körbekémlelek és... Te jó ég! A mellettem lévő kocsiban egy hihetetlen jóképű pasi ül valami cetlit szorongatva az ablakhoz. Végigpillantva arcán, rájövök, mit is láthatott az elmúlt percekben...

Egyre jobban jár a keze ennek a nőnek, egyre határozottabb mozdulatai vannak... Képes lesz még itt elélvezni előttem és még oda se tudok szólni! Vagy ha odaszólnék, még megzavarnám ezt a tökéletes játékot...
Azért egy ötletem támad, hátha bejön. Gyorsan tépek egy lapot és felírom rá a telefonszámom, hátha mégis észreveszel. Szerencsére a kollégám a dugóval van elfoglalva. Visszanézek. Egyre jobban jár a kezed és ahogy látom a szemed már behunyva, édes ajkaid sikolyra nyílnak, majd a másik kezed is odakap... Huh... És még hol a dugó vége?

Még egy lámpányit haladunk előre, de kezem szinte egyre lucskosabb a puncimon. Ujjaim utat nyitnak maguknak, lassan széthúzva ajkaimat, megtalálják duzzadó csiklómat... Másik kezem a kormányról nyakamra siklik, fejem kicsit hátrabillentem, beletúrok dús hajamba, majd visszafelé a nyakamon keresztül a melleim felé veszik az irányt, óvatosan érintve őket. Miközben ujjaim egyre erőteljesebben morzsolgatják csiklómat, furcsa érzés környékez, mintha valaki nézne.. de senkit nem fedezek fel. Az ablakot kicsit lejjebb engedve élvezem ezt a kéjes érzést.

Látom, hogy néha körbenézel, de szerencsére nem is gondolsz arra, hogy éppen fentről néznének. Felhajtod a szoknyádat és kopasz puncidat pillantom meg... Ha most nem ketten ülnénk itt, még eljárna a kezem, de így domborodó nadrágomat próbálom valahogy lazábbá varázsolni - nem sok sikerrel.. Aztán valahogy a melleid is... Az az öv, mintha jobban kiemelné és feszítené őket.
Most megint előrébb gurulsz, de szerencsére mi is... Látom, hogy nézed a puncid és vizsgálgatod. Kinyitod az ujjaiddal és körözni kezdesz köztük. Másik kezed a kormányt fogja és a körülötted lévő autókban mit sem sejtenek, mi történik épp itt...
Huh.. Csak nézni bírom, és ahogyan elmélyültél, számodra fel sem tűnök, mint nézelődő...

Egyre jobban elhatalmasodik rajtam a vágy, kezem mikor oda ér puncimhoz, szinte már süt... Ilyenkor nyáron, bugyi nélkül a legkényelmesebb, és mennyire jól jön ilyenkor. Teljesen elveszem gondolataimban, meg saját magam simogatásában, egyre feljebb csúszik szoknyám, ahogy combom belsejét simogatom. Ajkaimat meg kell nedvesíteni, nyelvem hegye néha körbe simogatja... Biztonsági övem épp mellemen pihen, mintha annak is csak simogatását érezném... Néha furcsa érzésem támad - csak nem néz valaki? -, de körbekémlelve senkit nem látok...

Unom a dugót. Itt araszolunk és innen fentről, a többi kocsi felett még a végét sem látom. Lámpa felesleges, szinte moccanni sem lehet. Előregurulunk kicsit a furgonnal, nézelődöm. Szerencsére most lehet, nem én vezetek...
Lenézek és... Mit csinál az a nő ott? A szemét pont nem látom, de a kezét annál jobban innen fentről... A szoknyája alatt mit...?
Szerencsére nem is mozdulunk és figyelhetem mit csinálsz odalent: kicsit feljebb csúszik a szoknya és a kézfejed valahol alatta van... Vajon mit csinálhatsz éppen? Látom, hogy épp az utat figyeled, tehát én is nyugodtan szemlélődhetek...

Fülledt kora nyár este van, araszolok dugóban, miközben rohannék már nagyon. Holnap nagy nap lesz, szeretnék pihenni, de miközben eszembe jut mi is lesz holnap, testemen eluralkodik a vágy. Annyira, hogy kezem önkéntelenül indul lassan combomon... mikor is észbe kapok hol vagyok. Cinkosan elmosolyodom magamban, miközben körbe kémlelek: végül is nem lát senki, és ahogy nézem, innen jó óra míg szabadulok.Egyik kezem kényelmesen a kormányon, miközben kéjesen elhelyezkedem az ülésben... Lassan vált a lámpa előre, tíz métert gurulok, miközben baloldalt mellettem, egy árnyék vetődik rám... kinézve nem látok semmit csak egy furgon ajtaját...

Ahogyan kezed rátalált a farkamra és a makkom kezded masszírozni, máris elvesztettem a filmben a fonalat. Nagyon jól esik, ahogyan játszol a farkammal, némán sóhajtok is, egy kis forró levegőt fújok a nyakadra. Ahogyan a tenyerembe veszem a melledet, szinte mozdulnom sem kell, hiszen csak az ujjaim közé fogtam a bimbódat. Aprókat húzogatok, csavargatok rajta, kintről szinte észre sem lehet venni. Bár te nagyon is észreveszed, mert egy-egy csavarást erős húzásokkal honorálsz, ami nem szép dolog, mert ilyenkor majdnem felnyögök, olyan jól esik... Na megállj csak!
Ekkor a papád néz ránk, hogy nem aludtunk-e be. Ki is használom az alkalmat és az ujjaimmal úgy megcsavarom a bimbód, amire tudom, hogy máskor kéjesen szoktál felnyögni.
- Látom tetszik a film. - szól oda a papád, én meg hátul gonoszan somolygok és újabb csavarintás következik. Ha tudná a papád, hogy épp most mit csinálok az édes kis lányával... Na akkor újabb csavarás... Kár, hogy nem látom most az arcodat... De sajnos a papa visszafordult nézni a filmet, pedig még élveztem volna ezt a helyzetet...

(A folytatás a Sukitore oldalon olvasható: www.sukitore.com)

Te is úgy gondoltad, jobb ez a szórakozás, mint a TV, vagy az alvás. Segítesz kiszabadítani farkad, ami máris tenyerembe siklik és égeti ujjaim. De te sem tétlenkedsz és kezed elindul derekamról felfelé, végig a lapos hasamon, míg megtalálod feszes tenyérbe simuló melleimet. Anya hátrapillant és nyugtázza, hogy menyire feszülten figyeljük a filmet... Térdeimet felhúzom, így nem igazán látszik, hogy mozog a kezem. Pedig mozog, húzogatja egyre jobban keményedő farkad, tenyerem néha átfordul makkodon, ami egyre érzékenyebb. Érzem a mellemen a simogatásod jelzéseiből, mennyire élvezed. Keményedő bimbóm morzsolgatod ujjaid közt, miközben az én ujjaim megtalálják zacsid és azt kezdik el kényeztetni.

Gondoltam, hogy majd mögötted szépen elszundítok, de amikor a kezed a cippzáromon kezd matatni, máris egyet kell értsek az ötleteddel... Na várj, segítek!
A derekadról elveszem a kezem, és lehúzom a cippzárt a takaró alatt, majd kibújtatom a farkam a nadrágomból. Így mindjárt kényelmesebb! A Takarót majdnem nyakig húzom és a kezem visszateszem a derekadra... Pontosabban elindulok felfelé a pólód alatt. A mamád néz most ránk, hogy nézzük-e a filmet, és mosolyogva tekintek vissza rá, pont amikor az ujjaid rákulcsolódnak a makkomra... Amint másfelé néz, a tenyerem azonnal a lényegre, illetve a melledre tér. Csak hogy tudd, hogyan bánj a farkammal, mert te is a kezemben vagy.

Nem tudom, miért kell nekünk ezt a filmet nézni, de a békesség kedvéért, beülünk a szobába.Kicsit hűvös van még, én meg csak kicsi pólóban, meg rövidnadrágban, így mindjárt egy takaróval fészkelődünk be az ágyra.Vagy 5 perc a címlista, máris unalmas, mit is fogunk csinálni 3 órán át?? - suhan át az agyamon. Fejed máris ráhajtod a vállamra, miközben kezed derekamon átcsúszva egészen közel húz magadhoz. Na persze, majd aludni fogsz, nem képzeled! Apa hátranéz: vajon átvészeltük-e az első pár percet...? Mikor visszapillant a TV-re, kezem elindul cippzárod felé, hogy kissé élvezetesebbé tegyük ezt az estét. Szunyókálás helyett gondolom ez jobban fog tetszeni...

Már régóta járunk és voltam is jópárszor nálatok, de ritkán volt úgy, hogy a szüleiddel legyünk egy szobában. Olyankor mindig találtunk jobb elfoglaltságot.
Most viszont egy olyan filmet akarnak a szüleid megnézetni velünk, amit "mindenképpen látnunk kell", ráadásul legalább három órás... Nem is szólva arról, hogy a kedvencük, így apád és a mamád leülnek oldalra együtt, nekünk pedig meghagyták a kanapét a tévével szemben. Még jó, hogy az ő helyük kissé előrébb van, így csak kicsit oldalt fordulva látnának ránk. Általában tévézéskor néha meg szoktak fordulni, hogy nézzük-e azt, amit ők... Hülye szokás. Most meg ez a három órás film is...
Én utcai ruhában, pólóban és farmerben, te pedig otthoni ruhában: pólóban és laza rövidnadrágban vagy, ezért be is takarózunk, mert így este hűvös van kissé. Kényelmesen el is helyezkedünk: lefekszünk oldalra, én mögötted...
Negyed órája megy a film, amikor ujjaidat érzem a cippzáromon...

Ajándékot nem beszéltünk meg, de nem is várok semmit. Elég, ha itt vagy velem, összebújva, és ezzel a csillogó szemmel. Meglátom benne magam és a fát, ahogyan szikrázik.
- Édesem, bevallom, hogy egy meglepetéssel készültem. - látom, hogy rázod a fejed, hogy nem kellett volna, de a szád elé teszem a mutatóujjam finoman és folytatom. - Csssst! Tudom, hogy nem beszéltük meg, de úgy gondoltam, hogy mégis szeretném kifejezni szerelmünket. Egy olyan ajándékot adok, amit itt nem tudok odaadni. Szeretném, ha most a fát itt hagynánk, és a lakást is.
Nézel kikerekedett szemekkel, és bár édes szád szóra nyílna, de hang nem jön ki rajta. Aztán mégis pár szó kibújik:
- De... de hova? Milyen... meglepetés? Miről van szó? - kérded kicsit hitetlenkedve.
- Bízz bennem, és csak arra kérlek: öltözz fel melegen és csinosan. Szeretném, ha felvennéd a bundádat, amit olyan ritkán látok rajtad. Szeretném, ha ma azt vennéd fel.
- De mégis... - nem hagylak tovább beszélni, egy csókot adok, majd ezt mondom:
- Mindent megtudsz, csak öltözz, kérlek! - és mielőtt még újra kérdeznél, megfordulok, és eltűnök a szobában öltözködni. Pár perc és máris felveszek egy öltönyt, a szekrényből a vasalt inget, nyakkendőt. Mikor kilépek a szobából, teljesen elegánsan látom, hogy a gardrób ajtaja csukva van még. Aztán kilépsz. Álomszép vagy. Talán látod rajtam a varázsod hatását, de te is pár pillanatra megnéztél.
- Indulhatunk hölgyem? - kérdezem.
- Igen, csak a bunda... - és a gardróbba visszalépsz, leakasztod a szekrényről.
- Engedd meg, hogy segítsek. - lépek oda és felsegítem a bundád. Majd én is felveszem az öltönyhöz való hosszú kabátot, és még kiveszek egy finom női sálat gyorsan, ami eltűnik a zsebemben. Ahogy kilépek a gardróbból felkínálom a kezem:
- Szabad? - és mosolyogva, de kíváncsiságtól telve belém karolsz és kilépünk az ajtón.

(folytatás: www.sukitore.com)

Álomképből ébredek, lassan orromba kúszik a narancs és a fahéj illata. Lassan tudatosul bennem: igen, végre karácsony! Örömmel tölt el az érzés, minden nap fontos, de ez a nap mégis más. Hiszek a karácsonyi csodákban, ilyenkor valahogy a szürke hétköznapok is megtisztulnak.
Felpattanok mellőled, békésen szundikálsz még. Odasietek az ablakhoz, és szomorúan állapítom meg, hogy eddig nem történt meg a csoda, a szürke betonrengeteg nem vált hópelyhektől szikrázó mesebeli álommá.
De ez nem veszi kedvem... Megmoccansz te is, hátranézek, és megpillantom csillagoktól szikrázó szemed és feledek mindent...
Gyorsan telik az idő. Egész nap meghitt a hangulat, miközben azon gondolkodom nem volt e túl merész választás a karácsonyi ajándékod? Hisz ez az ünnep a szereteté. És ha merész? - megnyugtatom magam, te boldog leszel, és élvezni fogod.
Állunk a fa előtt amely még csak zölden csillog, megrészegít az orromba bekúszó illata. Az aranyló díszek csillogásában mindennél erősebb szemünk csillogása és az egymás iránti mérhetetlen szerelme.
Hangtalanul simogatod végig testem, érzem bőrömön minden rezdülésed. Néha egymáshoz érünk, amely most még nagyobb boldogsággal tölt el.
- Kis hamis! Mit nézel?
- Azt a csillogó szemed. Igazi csillagszemű vagy, illik a karácsonyfához.
Puha ajkunk összeér a csillogó fényben...
- Tudod mi hozna teljes karácsonyi hangulatot? Egy igazán fehér hótakaró odakint. Igazi karácsonyi csoda lenne!

Különleges ez a nap. Karácsony első napja, szenteste. Mivel ajándékozhatnám meg a legkedvesebb szerettemet a páromat? Sokat gondolkodtam az ajándékon, hiszen a parfüm, a csinos ruha vagy ékszerek szerintem nagyon snassz és egyáltalán nem fejezi ki azt, hogy szeretem őt.
Valami máson törtem a fejem, mikor egy igazán jó ötlet jutott az eszembe. Biztosan fog neki örülni: egyszerű és mégis...

Felállítottuk a fát együtt és díszíteni kezdjük a fát. Nem sejtesz semmit, látom az arcodon. Nagy örömmel akasztgatod a díszeket egymás után. Csillogó szemed megragad és látom, hogy nagyon élvezed. Rám nézel, amikor észreveszed, hogy figyellek:
- Kis hamis! Mit nézel? - mosolyogsz.
- Azt a csillogó szemed. Igazi csillagszemű vagy, illik a karácsonyfához.
Csókot váltunk és felsóhajtasz:
- Tudod mi hozna teljes karácsonyi hangulatot? Egy igazán fehér hótakaró odakint.
Városban élünk, ha valami hó esne, az utca kövéig sem jut el ebben a házrengetegben. Mindig szürke karácsonyunk volt.
Elmosolyodom a szájam sarkával és egy újabb díszt akasztok fel. Nemsokára az egész fa készen áll, fel van díszítve. Mindketten örömteli tekintettel nézünk a fára.
- Kellemes karácsonyi ünnepeket! - köszöntjük egymást és puszit adunk a másiknak.